Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1895

16 is. A paterfamilias nem fizetett tandíjat. A kivetett didactrumot az igazgató volt köteles behajtani s negyedévenkint a visegrádi kincstári hivatalba nyugta mellett beszolgáltatni. Ezen pénzből az igazgató levonta az iskolák fűtésére szükséges összeget. Egy-egy osztály fűtésére 3 öl fát engedélyeztek, s így az öt osztály számára 15 ölet, melyet az igazgató szerzett be piaczi áron. Az igazgató, ki a tandíjat szedte, kezelés czimén l°'o-ot kapott a befolyt tandíjból. Mennyire terhes és sérelmes volt II. József ez intézkedése, kitűnik abból is, hogy a mint szemét behunyta, 1790. febr. 11-én Komárommegye, melyhez akkor Esztergom is tartozott, kimondta, hogy a tandíjat nem kell többé fizetni s mindjárt azt is rendeli, hogy egészen a régi systema szerint kell tanítani. Nem várták be a felsőbb intézkedést. A helyt, tanács elhamarkodottnak tekintette e határozatot, a mint azt tőle el is lehetett várni, s azt kívánta, hogy maradjon meg a tandíjfizetés addig, míg e részben a consiliumtól rendelet nem megy; de bizony azért a tandíjat továbbra nem fizették. A törvényes megszüntetés nem is késett soká. 1790. ápril 20-án 13027. sz. a. kelt rendelettel II. Lipót meghagyta, hogy a didactrum fizetése márcz. 1-től megszűnik, s a mit márcz. 1-től fizettek, azt vissza kell adni; jövőben pedig egyátalán nem kell fizetni. A mit pedig febr. végéig beszedtek, azt jövő évben szegény és érdemes tanulók közt oszszák ki. Minthogy pedig az iskolák fűtését a didactrumból fedezteték, megszűntével a régi szokáshoz tértek vissza. Tagadhatatlan, hogy II. József rendelete a mai felfogás szempontjából helyes. Méltányos, hogy az iskola-látogatók némi csekély díjat fizessenek. Az iskolafentartás nagy terhet képezett. Csakhogy őt nem ezen okok vezették a tandíj elrendelésében. Helyes volt az első ok, hogy ez által t. i. az iskolába nem való elemet másfelé terelje, különösen a gyakorlati pályára. De viszont meg kell jegyezni, hogy a tandíj csak a szegényebb osztályt tarthatta vissza. A másik ok : szegény tanulók segélyezése, szép ugyan, de igazságtalanul kivetett adó, s oly forma a dolog, mintha a tanulók egy részéről lehűznók a kabátot, hogy 5—6 ne fázzék. Abban az időben azon elv uralkodott, hogy a tanítás ingyenes, s pusztán azon kiadások fedezéséhez vették igénybe a szülőket, melyek már a legrégibb időkben is megvoltak t. i. az iskola-fűtéshez és a paterfamilias csekély díjának előteremtéséhez. Ösztöndíjak és segélyezés. A jezsuiták idejében nem találunk ösztöndíjas tanulókat ; de nem is volt szükség ösztöndíjra. A kik az ifjúság nevelését felkarolták és az ifjúság segélyezésére gondoltak, convictusokat alapítottak, a hol az ifjúság teljes ellá-