Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1894
21 személyes jelenléte, buzdítása, az iskolák sűrű látogatása, — ezen nem is, kételkedhetünk, mert a ki oly szívesen fordult meg Pannonhalmán s vitatkozott a tanárokkal, hogy ne érdeklődött volna az ugyanazon rend felügyelete s vezetése alatt álló helybeli iskola iránt — mind meg annyi ok lehetett az iskola látogatására, s messze földről jöhettek az esztergomi iskolába tanulni ! 0 maga is — mint Pauler mondja — már gyermekkorában elsajátítá az akkori tudományosság első fokát a grammatikát, mely íráson és olvasáson kezdte s a profán és egyházi írók olvasásáig emelkedett. Intései, melyeket fiához intézett, bölcs és tanult férfiúnak tüntetik őt fel. O, a ki az egész országot bejárta, hogy példájával buzdítson, terjeszsze a ker. vallást, szívesen időzhetett azok körében is, kik a nagy munka folytatására készültek az iskola padjain, hogy lássa fejlődésöket, s kitartásra buzdítsa. Itt készültek ama munkás kezek, kikre az ő reformjai várakoztak ! Igaz, hogy a magyarnak abban az időben a kard volt a pennája ; de azért hihető, hogy az előkelők közöl többen küldték gyermekeiket iskolába hogy az akkori világ közlekedési nyelvét, a latint elsajátítsák, ha mindjárt nem szándékoztak is a papi pályára lépni. Ha nem volt is épen szükséges, de hasznosnak mindenesetre tartották annak megszerzését. Esztergomnak iskoláját, minthogy egy nagy kiterjedésű egyházmegye székhelye s az ország fővárosa volt, messzebb vidékről is felkeresték a tudnivágyó ifjak. A csanádi iskolába még a Dunántúlról is mentek tanulni, a mi bizonyosan az iskola élén álló Szt. Geliért nagy tudománya miatt történt. Esztergomban ily vonzó erő lehetett: a király személye. Iskolánk még a XVI. század elején is virágzó volt. Erre vall azon körülmény, hogy Vértesi István, komárommegyei birtokos ésfőbiró, 1565-ben azt vallja, hogy gyermekkorában Esztergomban Tamás (Bakacs) iskolájában járt. Markházi Bertalan csallóközi birtokos is kiemelte, hogy az esztergomi iskolában járt, pedig Pozsonyban is volt iskola. 2) Ezen időben szokásban volt, hogy az esztergomi érsekek a nemes családok fiait udvarukba gyűjtötték, nevelték és taníttatták, ezek aztán mint apródok, majd később mint tisztek szolgáltak. Várdai Pál (1520—1549-ig) udvara volt e tekintetben a leghíresebb. Ha valakit műveltség hiányáról vádoltak s megróttak, azt mondták : Ez sem neveltetett Pál érsek udvarában. 3) A fegyelmi szabályokból kitűnik az is, hogy az ifjak nem mentek épen nagyon korán a káptalani iskolába, s hogy talán előbb jó ideig az elemi iskolákat látogatták. Ha a tanár valakit kihágás miatt meg akart csapni, s az illető ellenszegül, a tanár felszólítja a többi tanulót, hogy segítsék, s ha megtagadják, úgy az ellenszegülő, mint a többi tanuló carcerbe kerülnek. Pauler i. m. I. 26. 1. 2) Fraknói i. m. 93. 1. s) Memoria Basilicae Strig. 85. 1.
