Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1894

12 feladatul. Géza fejedelem megkezdte, István fia befejezte Pannonhegyén, Szt.-Mártonban azon kolostor építését, hol a térítés munkáját teljesítő rendet letelepítette. Fejedelmi bőkezűséggel gondoskodott István, hogy a kolostor lakói gond nélkül élhessenek szent feladatuknak ; kiváltságokkal biztosította minden idegen beavatkozástól. Szt. Benedek rendje a térítés munkájában nagy súlyt fektetett az iskolákra ; egyrészt azért, hogy a keresztény vallás részére szolgákat, papokat képezzen és pedig azon nemzet soraiból, hol a térítés folyt; másrészt azért is, hogy a kolostorok mellett elterülő városok lakóinak alkalmat adjon a tudomány alapismereteinek elsajátítására. Minden kolostoruk mellett nevezetes iskolájuk volt. A tanítás terén nagy érdemeket szereztek ; ők voltak ama kor legkiválóbb tanítói és nevelői. Analógia utján tehát határozottan állíthatjuk, hogy hazánkban is a kolostor építésével egyidejűleg vetették meg Pannonhalmán az első iskolának is alapját. Szt. Gellértet, a Velenczéből Isten különös rendelete szerint hozzánk került szt. Benèdek-rendi szerzetest, Szt. István annyira megkedvelte, hogy fia nevelését is rábízta; később Csanád püspökévé tette. Ez történt körülbelül 1030 körül. A nemrég meghódolt vidék megtérítése e szerint Szt. Gellértre várt. A hittérítésben és az egyházi ügyek végzésében a szent király segítői gyanánt oly szerzeteseket rendelt, kik már értették honunk nyelvét s igy tolmács nélkül érintkezhettek a néppel. E férfiak, kik Szt. Benedek reguláját követték, képezték Szt. Gellért káptalanát, s közülök az egyik, a Bélből hozott Valter, volt a csanádi iskola jeles tanára. Esztergom az ország fővárosa, az ország első főpapjának székhelye lett mindjárt a térítés kezdetén, az 1000. évben. Erseke a Szt. Benedek rendjéből, Pannonhalmáról került Esztergomba. Ép oly szüksége volt a nagy munkában, mely reá mint az ország legnagyobb egyházmegyéjének főpapjára várakozott, segítőkre az egyházi ügyek végzésében ; de különösen szüksége volt tanárokra, hogy az egyháznak a megtérített nemzet fiai közül neveljenek és képezzenek papokat : azért egész határozottan állíthatjuk, hogy őt is követték a kolostorból tanult férfiak, kik az érsekkel együtt laktak, mint szerzetesek, segítségére""Voltak, káptalanát képezték, az iskolában tanítottak. „Nálunk, a hol ekkor még kevés volt a világi pap, jobbára szerzetesek voltak a hittérítők. Az iskolákban, a kolostorban és székesegyház mellett, a hová szegény és gazdag örömest küldötte gyermekeit, szintén ők tanítottak gramatikát és musikát, a latin nyelvet és éneklést, az akkori európai tudomány egyetemnek, a trivium és quadriviumnak első és utolsó tantárgyát, melyek a papok képzésére, és ez volt most a főczél, okvetlenül szükségesek voltak."

2) Nem is képzelhető, hogy épen az ország első egyházmegyéjében hiányozhatott volna a *) Pauler Gy. Magyarorsz. története az Árpádházi királyok alatt I. 66. 1. Karácsonyi J. Szt. Gellért élete 116. s. k. 11. 2) Pauler i. m. I. 60. 1.