Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1893

15 dór-rendszerben épült peripteros, melynek 40 külső csarnokbeli oszlopa közül még vagy 34-ből láthatók egész — 3 méter magasságú maradványok. Az oszlopok átmérője, az oszlop-barázdák (cannelurok) száma, az oszlopfők disze stb. az egyes oszlopokon nagy eltéréseket mutatnak föl. Ez eltérések abban lelik magyarázatukat, hogy e templom eredetileg fából épült, a mint Pausanias emliti is, hogy az opisthodomosban még az ő idejében is volt egy faoszlop ; a mint azonban egy-egy ily faoszlop elkorhadt, helyébe poros-kőből készítettek ujat, miközben nem sokat törődtek azzal, hogy a különböző időben faragott oszlopok egymásnak teljesen megfelelők legyenek. Abból a körülményből, hogy az architravoknak és triglypheknek semmi nyomuk sem maradt a romok közt, azt következtetik, hogy ezeket egészen megemésztette a tűz és igy tehát a tetőzet mindvégig megmaradt fa-szerkezetében. A két oszlopsortól 3 hajóra osztott cellában az egyes oszlop-közökben álltak hajdan az isten-asszonynak fölajánlott különféle szobrok, köztük Praxiteles Hermese is, mely elég épen látható az itteni muzeumban. Az Altis-nak egyéb emlékein még nagyobb pusztulás látható, mint az emiitett két templomon. Alig egy-két láb magas falrom látható a pelopion-ból, az exedrá-ból, alig valami a Zeus-oltár-ból. Csak romjai láthatók a phihppeionnak, a metroon-nak, a prytaneion-nak és az egyes államoktól épitett u. n. kincses-házak- nak. Az Altison kivül keletre terült el a stadion, mely azonban még nincs felásva. Nyugaton láthatók a leonidaion, egy bizanti templom, a palaestra, a gymnasiumok és római fürdők romjai. Délen vannak a buleuterionnak maradványai. Zeus és Hera templomain kivül ily röviden emlékszem csak meg a többi romokról, mert ezeket bizony a szó szoros értelmében csakhogy épen „megtekintettük." A nap heve ugyanis, melyhez még nem szoktunk hozzá, a töménytelen romtól visszasugároztatva valósággal égetett bennünket. Siettünk tehát el e helyről enyhülést keresni. Különben is e romok oly kiáltó ellentétben álltak azzal a fénynyel, melyben hajdan e helyet ragyogni képzeltük, hogy szinte fájt e szomorű képet, a régi dicsőségnek e feldúlt temetőjét, hosszasan szemlélni. A temető szomorúsággal tölti el az ember szivét, még ha a legnagyobb rend, fény és pompa uralkodik is benne ; hátha még szeretteink emlékét durva kéztől összezúzva, vagy a nyers természeti erőktől fölforgatva kell szemlélnünk ! A romok fárasztó bejárása után bevonultunk tehát a vendégfogadóba, a hol azonban ugyancsak furcsán néztünk ám a vendéglősre, mikor megtudtuk tőle, hogy előtte való nap itt járt nagyobb német társaság annyira kiürité éléskamráját és pinczéjét, hogy bizony kellő ellátásunkról legjobb akarata mellett sem tudott gondoskodni. „Hogy az a német még itt is elkaparitja a jót a magyar elől!" — szólt boszus méltatlankodással az éhes és szomjas csapat. Mit volt azonban mit tennünk, meg kellett elégednünk azzal, a mi épefl akadt : egy kis kecskepecsenyével és az e vidéken szokásos gyantás