Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1893

13 mi a görög tudományunkkal. Iskoláinkban szokásos erasmusi kiejtésünkre a fiuk nagyot néztek, a merészebbje pedig jól ki is nevetett bennünket. Mikor azonban néhányan elkezdtünk az uj-görögös kiejtéssel szólani hozzájuk, határtalan örömmel lesték szavunkat s igen szépen megértettek bennünket. Társalgásunk azonban még sem ment valami zavartalanul, mert ha ők megértettek is minket, de ugyancsak nehezen ment részünkről az ő megértésök. Fülünk nem volt hozzászokva az ő kiejtésökhöz ; a görög hangsúlynak a magyartól való eltérése pedig szörnyen megnehezítette a kiejtett hangoknak értelmes szókká való tagolását. Mikor utunk végén Athénből Konstantinápolyba hajóztunk, egy velünk utazó görög tanárral már jobban sikerült a discursus. Itt már nemcsak ő értett meg bennünket uj-görögös kiejtésünkkel, hanem a szók lassúbb tagolásával ő is megtudta magát velünk értetni. Általában tehát azok, a kik az uj-görög nyelvvel egy kissé foglalkoztak, eléggé megértethették magokat a jelenlegi görögökkel, de mi ő közölök csak az intelligensebbeknek beszédjét tudtuk megérteni. Vendéglőnknek nemcsak külső berendezése, hanem konyhája és pinczéje is teljesen kielégített bennünket. Megnyugvással láttuk, hogy civilisait vidéken járunk s nincs okunk attól tartani, hogy a Budapest-Trieszt közti gondatlan fecsérlésünknek megadjuk az árát. Neki bátorodva és vidáman ültünk föl délután 4 órakor a vasútra, hogy Pyrgosba, innen pedig Olympiába jussunk. Utunk gyönyörű vidéken vezetett keresztül, melynek gazdag és nálunk ritkán látható növényzete sokszor elragadott bennünket. A bűja tenyészetű és rendkívül nagy kiterjedésű szőlőket, melyek közt utunk tovahaladt, gabonaföldek szakították meg helyenként, melyeken magas tarló közt kecskenyáj legelészett. Ezekről minduntalan egy-egy vadon tenyésző oleander-csoport, cziprus és fügefa, gyönyörűen virágzó aloe, majd ismét egy egy szomorú olajfaerdő vagy büszkén a magasba törő pálma ragadta magához figyelmünket. A vidéken már sűrűn lehet látni nőket is a szántóföldeken és szőlők közt serényen dolgozva. A falvak messze esnek egymástól, az emberek majdnem kivétel nélkül ló, öszvér vagy szamár hátán ülve végzik utjokat. A vasút folyton közel a tengerhez szeli a termékeny síkságot. A tengerből Zante (Zakynthos) szigete, mely épen ittjártunk előtt néhány héttel volt pusztító földrengésnek színhelye, balról az Erymanihos-Olenos-hegység végső nyúlványai, mögöttök pedig égbe meredő hegyeknek nem ritkán hóval fedett csúcsai láthatók. A régi Achaia-nak termékenysége és szépsége folytatódik Elisben is, melynek 10,000 lakosságú városában, Pyrgos-ban töltöttük az éjet. Jun. 28-án kora reggel vasúton tovább folytattuk utunkat az Alplieios gyönyörű völgyében — Olympiába. Szerény vendégfogadó várt itt bennünket, a melybe azonban most alig egy pár perezre tértünk be: annyira siettünk a görögök nemzeti és vallási életében oly nagy szerepet játszott szent bereknek, az Altisnak megtekintésére. Az olympiai játékoknak e hires szintere a Kladeos és Alpheios összefolyásánál egy minden oldalról zárt, gyönyörű völgyben fekszik. Nyugati és