Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1893
12 kellemcsen lepett meg bennünket tisztaságúval és elegáns berendezésével. Folyosói, termei antik görög városok, épületek és szobrok photographiáival vannak diszitve. Miután egy kissé rendbe hoztuk magunkat, reggelihez ültünk. Körülbelül 68 órát töltöttünk az ingó-bingó hajón, s mikor most a szilárd talajon álló vendéglő termében helyet foglaltunk, meglepetve néztünk körül s kérdőleg tekintettünk egymásra, mert egészen ugy éreztük, mintha a föld inogna lábaink alatt, az egész terem pedig mintha hullámzó mozgás közt vinne bennünk tová. Mi több, akadtak egyesek, a kik büszkék voltak arra, hogy a tengeren a tengeri betegséget szerencsésen kikerülték s a kik most itt a szárazon estek valóságos tengeri betegségbe. Pompás tengeri fürdő után nyakunkba vettük a várost, metynek élénkségét nem győztük eléggé csodálni. Az utczákon nyüzsgő tömeg majdnem kizárólag férfiakból állott, a kik kijzt sűrűn lehetett látni egyes alakokat görög nemzeti viseletté vált albán ruházatban, t. i. feszben, kék vagy piros, ujjatlan, gazdagon himzett dolmányban, mely alul lobogó ingujj fehérlik elő és, a mi különösen föltűnik, fehér, százrétű, alig térdig érő szoknyában (fustanella), mely alul kilátszik a fehér, vastag alsó nadrág, és a térden alul a lábszár-nadrág; az egész operettszerű öltözetet befejezi a bocskor, melynek orra merészen fölfelé nyúlik s gyakran szőrpamatban végződik. Nők az utczán ritkán láthatók s öltözetük egészen a nyugati országok divatját követi. Ez áll egyébként az intelligens, iparos, kereskedő és a nagyszámú járdataposó elemre is. Szokatlan nagy számmal járnak-kelnek az utczán a görög-keleti pópák és szerzetesek, kiknek egész megjelenése visszataszító s nem valami nagy műveltséget árul el. Ugy látszik, igy ismerik s ilyeneknek tartják őket saját hiveik is, mert sehol a legkisebb tiszteletnek, még az egyszerű köszöntésnek jelével sem illetik őket. Az emberek arczszine általában barna s a szlávtypus az uralkodó. A magunkféle nyugati embert különösen meglepi az élénk, egészen az utczákrsr szorítkozó kereskedő élet. A főbb utczákon a házak földszinti része csupa nyilt bolt. Ezen felül egy lovas, magas, kétkerekű kocsikon, vagy egy-egy ló, szamár vagy öszvér hátán, sőt egyes emberek vállán keresztbe tett rudakon hordják mindenfelé a zöldséget, gyümölcsöt, hust, lábbelit stb. stb. A vásárlók és eladók egyaránt majdnem kizárólag férfiak ; a lárma valósággal siketitő, a bűz meg egyenesen kiállhatatlan azoknak, kik meg nem szokták. A kereskedés majdnem kizárólag görögök kezében van. Utunk czélját tekintve, különösen két dolog keltette fel érdeklődésünket. Az egyik az a meglepően ép theatrum, melyet a város egyik magasabban fekvő pontján láttunk s a mely már a római korból maradt fenn ; a másik az az elragadóan szép kilátás, mely a város félkörben húzódó hátsó magaslatairól nyilik a korinthosi öbölre, az ión-tenger szigeteire és Epeiros kopár hegyeire. Midőn a várost bejárva vendéglőnk felé tartottunk, eleven, mosolygó görög fiukkal találkoztunk, kik épen iskolába igyekeztek. Fölhasználva az alkalmat, megexamináltuk a kis kópékat, nem annyira azért, hogy az ő tudományukat lássuk, mint inkább, hogy tájékozzuk magunkat, mennyire mehetünk