Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1891

27 fekvő falvakat. Az 1543. adólajstrom szerint pedig: Moch, Kural, Felső-Ebed, Alsó-Ebed, Zenth-Kyral, Zent-Anna aszott eleje (a későbbi Sember), Kakath (Párkány), Nána, Bela, Dywa mind teljesen el vannak hagyatva ! Az 1564. adólajstrom is felsorolja azon pusztult helységeket, melyeket nem lehet megadóztatni, u. m. : Bykor, Tokod, Ket Zob (Sáp), Dorog, Zent-Kyral, Zenth-Anna ázzon eleje, Zyget, Cewe, Somodar, Somor, Germen, Zambokevvrs, Két Manya, Két Casthe (?), Karvva, Taryan, Becel, Torna, Tardos, Marót, Bayot, Saras, Toba Zombatya, Epei, Hereg, Jasth, Gyarmat, Mogyorós, Barth, Lybad. Ellenben Bayna, Tobajd, Tenk, Zsambok, Cholnok és Keztölcz — mint Pilismegyéhez tartozó helyek 1564 óta — 43'/2 portájuk után kir. adót is fizetnek.

1) A kir. város határával összeolvadt földeket kezdetben a ráczok és törökök használták ; utánuk pedig a kir. város ujdontelepült lakossága. Ez ellen a káptalan 1696-ban óvást is tett a vármegye előtt ; a mennyiben mindenkit eltilt az elhagyott Szt. Király puszta birtoklásától. De eredménytelenül. A Szt. Király-sziget (mai prímás-sziget) kaszálásától viszont a város tiltja le br. Schuknecht várparancsnokot 1720-ban.-) Szintén hasztalanul; a várparancsnokok e birtoklása révén a kir. város végleg el is veszti e szigetet, melynek legnagyobb része Mária Terézia alatt a várral együtt az érsekek kezére szállt. A város falain kivül a Szt. Tamás felé eső kertek és Kováchy határa felett a káptalannal, továbbá a pilismaróthi erdővel határos erdő vonalán a pesti pálosokkal és Kesztölcz felé is sok határvillongása és pere volt a városnak a XVIII. század első tizedeiben. Az 1767-ben mértani pontossággal készült térképe végre határozottan körvonalozta Esztergom kir. város határát és birtokviszonyait.*) A kir. város területére szivárgott s itt letelepült lakosság száma e kornak végén is aránylag csekélynek mondható. Az árkonbelül (1712) fekvő 228 háztelken, — továbbá az Ároksoron épült 28 zsellér házban élő lakosok összes létszáma még 1712-ben is alig becsülhető többre 2000 léleknél. Kétségtelen, hogy Esztergom sz. kir. város és a szomszédos városok ház- és birtokviszonyai Karlovitz várparancsnok és a pozsonyi, majd a budai ') Bpesti orsz. Itár. Dica. XIX. A XV. század második felcben a János-lovagok magyarországi perjelsége rohamos hanyatlásnak indult. Javaikat rendházaikkal és konventjeikkel (praeceptorságok) az egyháziak és világiak egyaránt foglalgatták. Táth pl. szintén a rend birtoka volt (Fejér C. D. IX. III. 669 1. 1356). Rhodus sziget védelmében (a török ellen) a rend tagjai — csekély kivétellel — mind elvérzettek (1522). A reákövetkező török dúlások idejében (1526, 1529 stb.) Szt. Király falu is elpusztul az elhagyatva álló konventházzal együtt. Ruber Pál eszt. kanonok 1598-ban még viselte ugyan a lovagfőnök (Magister Crucigerorum S. Stephani regis . . . prope Strigonium) czimét; de egyébként a rend kimúlását, birtokainak sorsát homály boritja. Annyi kétségtelen, hogy a falu többé fel nem épült s a kir. város falai mögé menekült lakossága czimen a falu határa utóbb összeolvadt a kir. város határával; mert határát már a török időkben a város rácz lakosai használták s ez alapon maradt a török kiűzetése után — utóbb is a kir. város birtokában. Az adólajstromban előforduló falvak jó része Komárommegyéhez tartozik. *) Eszt. m. Itár fasc. I. nr. 88. s) L. a kir. város levéltárában.