Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1889

— 22 —. őket az ősök szemei előtt.

1) Igen érdekes Plinius véleménye az orvosok és betegek viszonyáról, mely mai napig is érvényben áll, s így folytatja : Discunt periculis nostris et experimenta per mortes agunt medicoque tantum hominem occidisse impunitas summa est. A hivatásos orvosokat ugyanis a legkedvezőtlenebb szemekkel nézték, ellenben házi orvosaikul a rabszolgákat és szabadosokat alkalmazták, s értelmes, szorgos családapák még följegyzésekből is iparkodtak a használható gyógyszereket összegyűjteni. Igy volt Catonak egy reczept-kdnyve?) A gyógyító rabszolgákat szintén medici-nek nevezték, sőt találkozunk medicae névvel is. A nagyobb mezei birtokokon Varró korában mindenütt iparkodtak orvosra szert tenni. Már a legrégibb időkben iparkodtak a betegek számára otthonn külön lakást berendezni s nekik orvost szerezni, a ki ugyan eleinte nem igen volt más, mint a páter familias. Cicerónál nagy kegyben állt orvosa, Alexion. Augustus császárnak szintén volt rabszolga orvosa. A császároknál általában sok orvosra találunk, kik egy főorvos — supra medicos — alatt álltak. Egy jó orvosért fizettek 60 solidit, körülbelül 456 frtot is. Nagyobb családoknál a betegek számára valetudinaria — gyógyító terem — szereltek fel, melyben külön rabszolgák álltak rendelkezésre, — ad valettidinarium —; de külön gyógyszertárak nem voltak, hanem az orvosoknak maguknak kellett a szereket elkészíteniök. Később külön vegyeskereskedők vették kezökbe a gyógyszerek eladását, a mivel borzasztó visszaéléseket követtek el. A nőknek is voltak külön nőorvosaik a medicae, kiket nem kell összetéveszteni a bábával — obstetrix —. Az orvosok együtt tanulták s gyakorolták a sebészetet az orvostudománynyal, s némelyek közülök kiváló előszeretettel űzték azt, kiket zmlnerum medici, vulnararii neveztek. Martialis korában leghíresebb sebész volt Alcon.

3) Műtétek előtt az orvosok az altató nadragulya — mandragóra — levével szokták a betegeket elaltatni.

4) Campaniában nem rég igen sok, a sebészethez tartozó eszközt találtak. Az orvostudomány főleg a császárság kezdetén oszlott csak külön szakokra, ekkor már legalább a következőkről tesznek említést: szemorvos — ocularius vagy medicus ab ocnlis —-, fülorvos — medicus auricularius —, fogorvos — medicus a dentibus. A szoros értelemben vett medicinához kevés rabszolgaorvos értett. Jobbára égetni, vágni, szúrni szoktak, azért mészárosoknak is csúfolták őket.

5) A gyakorló orvosok voltak, kik maguk mellett tanult rabszolgákat is alkalmaztak. Az iatraliptae, kik bedörzsölést, kenést stb. alkalmaztak, kez*)Non rem antiqui damnabant, sed artem. Maxime vero quaestura esse immani pretio vitae recusabant. Plin. 2) Commentariun^ quo mederetur filio, servis, familiaribus. ") V. ö. Becker, Gallús 139—141 1.) 4) Plin XXV, 150: Media potio cyathi unius — 0.045 liter — bibitur . . . ante sectiones, punctionesque, ne sentiantur. 5) V. ö. Buschmann, 56. 1.