Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1889

— 14 — szolgává tette, a mennyiben annak a proclamatio ad libertatem — felhívása a birói hatalomnak szabadsága védelmére — megtiltotta; de az ilyennek husz évnél idősebbnek kellett lennie ; b) a senatusconsultum Claudianwn —• Claudius császár — által, ha t. i. egy szabad egyén idegen rabszolgával ura akarata ellenére együtt — contubernium — élt, akkor az illető szabad egyén a vagyonával együtt a rabszolga uráé lett. Ha az ur beleegyezett a contuberniumba, akkor jóllehet a nő szabad lett, de a tőle született gyermekek rabszolgákká váltak — ezt Hadriánus császár megváltoztatta, Justinianus egészen megszüntette — ; c) a halálra itélt a kivégzés végrehajtása előtt mindig rabszolgává lett ép úgy, mintha valaki bányákra

1) volt kárhoztatva.

2) Ezek nem váltak sem állami sem magán rabszolgákká, hanem csak elvesztették szabadságukat s polgárjogukat a nélkül, hogy valakihez tartoztak volna. V. ö. Pauly. Rabszolgaszerzés rablás által. Azomban rablás utján is jutottak rabszolgákhoz. A rablást az ókorban általában űzték. Már Homéros is tesz róla említést.

3) Leginkább űzték ezt Ciliciában és Phoeniciában. Scytha törzsek még Strabo idejében is emberrablásból éltek. A rómaiaknál utoljára a sok hadi fogoly sem volt elég, jóllehet a római vezéreknél szokásos volt, hogy nemcsak az ütközetben elfogott harczosokat, hanem a meghódított városok, tartományok összes népségét is eladták, különösen Caesárnál a gall háborúkban. Ezen rabszolga — gazdaság a rendszeresen űzött rabszolgavadászaton alapult, melytől egy ország sem maradt érintetlen. Rómában sem volt hallatlan, hogy a szegény polgár alkalom adtával gazdag szomszédja által erővel elhurczoltatott ; mert Rómában a jog és igazságosság hosszú időkön át csak elméleti fogalmak voltak a gazdag előkelők ellenében ; a pénz volt minden abban a Rómában, melyről Jugurtha tapasztalatból mondá távoztakor: O urbem venalem et mature perituram, si emptorem invenerit

4) V. ö. Buschmann, 37. 1. De sokszor az utasok is fenyegetve voltak nemcsak vagyonúkban, hanem szabadságukban is a rablók — grassatores — által a tartományokban Itáliában, sót Rómában is, mely utóbbi helyen a tájékozatlan idegenek nagyon is ki voltak téve e veszélynek, különösen a lebujokban, hol sülyesztők segélyével örökre eltüntették őket.

5) A tartományokban a rettenetes nyomás következtében, melyet a közhaszonbérlők — publicani — és kereskedők — negotia*) Ad metalla. 2) Servitus poenae. 8) Od. 15, 450—484. 4) Sali. Jug. 35, 5) Suet. Aug. 32. azt mondja: Rapti per agros viatores sine discrimine libcri serviqtu ergastulis possessorum supprimebantur.