Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1888

21 A X air fi et a tenger mély vizének jelölésére használtatik, de csak akkor, ha a viztömeg bármi módon szétválik, akár úszás, akár dobás, akár mi más ok miatt (7, 275 ; XIX, 267). A Tiúizoz különösen háromféle jelentésben fordul elő. Először jelentheti a nyilt tengert, ellentétben a ítXg-szal és a Xí/.ivrj-ve\. így menekül Odysseus (10, 131) a laistrygonok sziklás partjaitól a nyilt tengerre (nóvzougyancsak Leukothea is (5, 349) azt parancsolja Odysseusnak, hogy miután a tőle kapott varázs-öv segélyével a partra menekült, dobja azt ismét vissza jó meszszire a szárazföldtől a tengerbe (jiórzog). A nagyobb tengeri utat is mindig" a nóvrog-on teszik a hajók, melyek egyik jelzőjöket is annak köszönik: Tiorzonóoog— tengeren járó (12, 69). A nóvzog az egyúttal, melyen oly sokszor eltévednek a hajók. (2, 370; 3, 105). — A nóvzog második jelentése: a mély tenger s ez értelemben sokszor használtatik nemcsak a nyilt tengerről, hanem a part melletti. mélyebb tengerrészekről is, különösen az alámerülést jelentő igékkel kapcsolatban (5, 352; 4, 425). Végre használja Homeros a nóvzog szót az általában vett tenger (d-áXaaoa) egyes külön részeiről, egyes kisebb tengerekről, pl. nóvxog 5Ixúoiog (II, 145), Qorfxiog Tlóvzog (XXIII, 230) stb. A tengernek ezek az elnevezései már egymagokban is eléggé mutatjak, mily szoros viszonyban álltak a hom. kor emberei a tengerrel, mely hazajok partjait mosta s nekik a foglalkozások egész sokaságára — kereskedésre, rablókalandokra, halászatra stb. — szolgáltatott bő alkalmat. A hom. kor embereinek a tengerrel való, hogy ugy mondjam, bizalmas viszonyuk latszik abból a sok jelzőből is, melyekkel foglalkozásaik ama főtárgyat fölruháztak s a melyek a tengerről való gondolkozásuk egész világát elénk tarják. — Ezek a jelzők részint a tenger szinétől, részint annak terjedelmétől, majd egyéb jellemző tulajdonságaitól kölcsönözvék. Egy gyönyörű hasonlatban (XVI, 34) yXavxrj — fénylő — jelzővel illeti a költő a tengert. Patroklos ugyanis esdve kéri barátját, Achilleust, hagyjon föl az achajokra oly vészes haragjával s szálljon ismét harezba a trójaiak ellen. Midőn pedig ez az esdő kérésre is érzéketlen marad, azt mondja neki : „Nem Thetis szült téged, hanem a fénylő (yXavxrj) tenger és a meredek sziklák, hogy oly hajthatatlan a te lelked." A fénylő, tükörsima tenger mozdulatlan fölszine szép képe Achilleus szivtelenségének és részvétlenségének, melyet sem a trójaiaknak és Hektornak diadalmi zaja, sem az achajok szenvedése és alázatos esedezése nem birnak megindítani. Rokon az előbbi jelzővel a uaouaos'rj — csillámló, csillogó (XIV, 273), a hogyan nevezi a költő a derült ég és napfény mellett a szél gyenge fuvallatától alig észrevehetően mozgó hullámoknak fényét, csillogását. Sokféleképen magyarázott és egy szóval alig kifejezhető jelzője a nórzog-nak az: riíooeióiíz. Szószerinti értelme e jelzőnek annyi, mint: levegóalaku, légszinű, légies, átlátszó, világos. A tengerre vonatkoztatva az ijeçoeidriç egy légköri tüneményt jelez, mely abból keletkezik, hogy a messze távolban a tenger mintegy összeolvad a szemlélő előtt az éggel, illetőleg a levegővel s a