Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1887

Majd forradalom jön, ez ördögi szellem, Haldoklik a béke, előtör a harcz ; Föllázad a szolga erős ura ellen, S a küzdelem ára a szörnyű kudarcz. A szikla, a régi tan el nem enyészett. Hiába vezérli Luther seregét, — Mert nem lel örökre magában egészet : Szétváltanak ők is ! a mu töredék ! Majd jöttek a hitre egyéb veszedelmek, Csapkodta a tenger a bérezi fokot, Hullámai, habjai ellene kelnek, De tölök a bérez foka meg nem inog. És elbukik ellene Corsica nagyja, Bús, gyásztele végzete: Szent-Ilona, És egykori foglya : a pápa lesz atyja, -— Fönnáll Vatikán, — neki semmi nyoma Elmúlt a veszély zivatarja fölötted, Szilárd a hatalmad, erős Vatikan ! Meghajlik örökre az ellen, előtted, Te gyözesz időn, koron, emberigan. S hogy majd a jövőben is él a hatalmad, Hü záloga bizton a pápa : Leo, Ma ünnepel isteni szent diadalmat, Uralma, erénye dicső, ragyogó ! Az égi alázat a főpap erénye, Mint angyali kép lebeg itten alant, Aldástele szent tüzet ád szive fénye, Buzgó szive szende, szelidke galamb. De biztosan üli a pápai széket, Erős keze tartja dicső jogarát, Az égbe vezérli, az emberiséget, S leküzdi az ördögi had viharát. S ha küzdtek a népek, — az államok atyj Békiti a harezot, a hadfeleket, A békebiró az Ítéletet adja : Már csöndesek a Carolin szigetek. S bár foglya a durva bitor hatalomnak, És bar idegen leve ősi hona : Bilincsei egykor a földre omolnak, Ha jő az ujabbkori Szent-Ilona.