Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1886

fàkUAjPAGY és fényes napok emléke fűződik a lefolyt tanév első időOktóber hó utolsó hetében rég letűnt szebb időkre emlékeztető események és jelenetek színhelyévé lön az esztergomi érsekek ősi székhelye. A szt. atya és apostoli király kegye, a főpapság, a magas kormány, a törvényhozó testületek, a tábornoki-kar, a törvényhatóságok, egyesületek stb. küldöttségei s velők a szivek millióinak — mondhatni egy egész ország tisztelete fordult szent István szülővárosa, Esztergom felé, melynek biboros főpapja okt. 28-án ülte áldozó papságának ötvenedik évfordulóját. Esztergom, a kis magyar Róma örömünnepe országos ünneppé fejlődött; jóllehet az ünnepelt főpap tündöklő szerénységében minden ünnepeltetést és fényt tervszerüleg kerülni szokott. A szivek igaz örömének, a lelkesedés színezést nem ismerő nyilatkozatainak kitörő arjaban tanintézetünk sem maradott néma. Hisz oly férűu megünnepléséről vala szó, kinek szerény sorsból kiemelt, magasra törve magasztos életczéloknak szolgáló egyénisége a magyar haza legjobbjainak koszorújában foglal helyet. Elő tanúi vagyunk sok oldalú erényei és érdemeinek. Félszázados papi és közpályáján a legszebb emberi, polgári és egyházi erényekkel tüntette ki magát. Mint hittudós és szónok, mint múbarat és maecenás, mint magyar főpap és zászlós ur, mint bőkezű jótevő — szóval minden irányban ércznél maradandóbb alakban örökítette meg szép emlékezetét. Szent vallásunk magasztos eszméitől áthatott s a mivelődés magas érdekei iránt nemesen érző lelke tanintézetünktől sem vonta meg jótékony melegét. Intézetünk évkönyvei hiven feljegyezték a nagynevű főpap jótékonyságát, midőn 5000 ftnyi áldozattal járult díszes főgymnasiumunk felépítéséhez; majd kegyesen elfogadván a főgymn. segélyző egyesület védnökségét — 1000 fttal annak legbőkezűbb alapító tagjává lön. Ha körültekintünk a mindennapi életben ; ha csak egy futó tekintetet vetünk a társadalom fegyelmetlenségére, az anyagiság, a rationalismus mételye által megszállt tarsadalom bomlási processusára ; ha latjuk azon vészteljes anarchiát, mely az értelem és szív, a munka és tulajdon körében egy-