Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1886

36 családok százai kérik le ősz fejére az ég áldását ; számtalan templom és kolostor hirdeti a Mindenható dicsőségét szolgájának buzgóságából. De miért soroljam tovább nemeslelküsége tanujeleit, melyeknek anyagi áldozatait a kicsinylő irigység úgyis készebb volna talán az anyagi javak bőségének, mint az Adakozó jó szivének tulajdonítani ; sokkal ragyogóbbak az ünnepelt Főpap egyházi, polgári és államférfiúi érdemei, melyektől egyházunk leghevesebb ellenségei sem vonhatják meg csodálatukat ! Magas, de felelősséggel teljes állásának legkisebb teendőit is a legnagyobb gonddal intézii s minderre fokozott vallási buzgósága kölcsönöz néki erőt. Gyermekkorától érzett szeretetét a boldogságos szűz iránt nem késett püspöki székében is kimutatni, midőn főpapi czimerében ünnepélyesen az Istenanya oltalma alá helyezé magát. „Sub tuun praesidium" lett jelmondata, s ez oltalom alá menekülve küzdé le azon nehézségeket, melyek saját egyháza kormányzásában és az egész egyház javára való törekvésben oly bőven gördülének eléje. Megyéjében kitűnő szónoklatával, főpapi körleveleivel és erélyes rendszabályaival munkálá az egyház és hiveinek üdvét ; az egyetemes zsinaton mély tudományával és tekintélyével hatott. Különös előszeretettel hirdeté egyházunk tanait a szószékről, s mint mindenütt, ugy itt is kizárólag a nép üdvét viselé szivén, annak szólt erőteljes, egyszerűen meggyőző, virágtalan nyelven, de mindig tudományos becscsel. — A népnek igaz fia ő, egyszerű ellem, egyszerű szokásokkal, ki Isten házában s annak dicsőségére pazar tényt igyekszik terjeszteni : de otthon házias egyszerűségben tűnik szemünk elé. — A hazaszeretö hű magyar népnek igaz fia, ki kész hazájáért összes tekintélyét latba vetni, de annak üdvét vakmerőn soha koczkára nem teszi. Higgadt és mélyeszű államférfiú, emberszerető, őszinte jellem, ki helyes véleményét kereken, de mindig nemes okokból mondja ki. Ily jellem, ily tettek ismerete fejti meg azon leirhatatlan lelkesedést, melyyel Őt fővárosunk és nemzetünk nagy ünnepénél a népek ezrei fogadták. Ezek szerzék meg ™<Neki azon szeretetet, melylyel a nemzet jobbjai ötven éves jubileuma alkalmával üdvözlésére sietnek, ezek teszik Ot a dicső Pázmány és Széchenyi méltó utódjává és minden magyarnak büszkeségévét E lelkesedés hatott kedves társaim, a mi szivünk mélyéig is és ösztönzőt, arra, hogy az ünneplők fényes és nagy seregéhez szerény tehetségünkkel, de őszinte szivvel és lélekkel csatlakozzunk. — De hogy lelkesedésünk és ünneplésünk gyümölcsöző legyen, nem elég az, hogy nagyjainkra büszkén tekintsünk ; nem dicsőség, hanem gyávaság a nagyok dicsfényénél sütkérezni, ha hozzájok hasonlók lenni nem törekszünk ! E nagy férfiú pályája mindenkire tanulságos, de tanulságos főkép reánk kik előtt mindig fenséges példaként lebeghet alakja. Lelkesedjünk fényes pályájának emlékein ; tegyük le a dicső Férfiúnak lábaihoz tiszteletünk és hódolatunk szerény adóját, de egyszersmind véssük mélyen szivünkbe azon fogadást, hogy vallásosságát, tudományszeretetét, a hazáért és emberiségért való lelkesedését, ha nem is elérni, de legalább utánozni törekszünk, s kitűzött pályánkon kötelességeinknek