Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1886

Itt szállanak feléje sóhajok Édes hazánknak minden tájiról, Az elhagyott szegények ezrei . . . S ártatlan árvák rezgő ajkiról. És koronája fénye, ékessége Mi szebb mint gyémánt s draga gyöngy Igaz szivek örök mélyében termő Őszinte, forró hálaköny ! . . . Meleg szivekbe építette ö A legszebb várat s legdicsöbbiket Amelyén megtörik a sors, vihar : Az üdvözítő, szent örök hitet ! Istent, hazát szeretni megtaníta Előttünk jarva példaként S ölő viszályok mételyét kiirtva, Munkált a béke nagy müvén ! A tudomány e diszes csarnoka Az érzelemben gazdag ifjúság, Melyet jó szive úgy elhalmoza; Ma mind csak nagy nevét viszhangozzák. Örömtől lelkesült kebellel kérjük Mindenható nagy Istenünk Legjobb Atyánkat, drága jótevőnket Oh tartsa meg soká nekünk Oh áldd meg Isten hü föpásztorod Akit vezérül küldöttéi nekünk, Áraszd' szivébe szent malasztodat Érette térdeinken esdezünk Tartsd meg soká nagy oszlopát a hitnek S munkáiban Te légy vele, Ki el nem hagytad soha nemzetünket Magyarok élő Istene!