Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1886

A melyből nyerte uj herczegi czimét, Mint Magyarország herczegi Prímása ! Rendületlenül álltai mindörökké, És allani fogsz véges végtelen, Mint szent vallásunk szilárd oszlopa, A magyar nemzet nagy tiszteletében, Mit királyával népe együtt érez ! . . . Ötödik apród: Testvéreim! figyelmet kérek én is: Gyönge szavam erősekről beszél ! Barkóczyról szólok először, Ki a töröktől megrongált Esztergom Fölújitását szivén viselé, Hogy Nagy-Szombatbul és Pozsonyból Ösi helyére vigye káptalanját ; De ö is ép ugy, mint Batthyanyi József, Aki székében követője volt : Mint hajdan Mózes és testvére Áron, — Nem láthaták meg az igéret-földét ; Mert hivta őket az Ur — s tlmenének, Áldott emléket hagyva híveiknek. Tizenegyedik apród: Igen barátaim, Rudnay atyanknak Nagy érdeme, hogy három század óta (Melyből csak huszonhárom év hiányzott!) Az oly sok vihart látott ösi varost, István királyunk szülő városát, Visszaadta a vallas székhelyének, S alapját tette a jövendő fénynek, Mely a Magyar Sziont megilleti : Kopácsy József, — Rudnay utóda, — Szent, nagy munkáját már itt folytatá, És országszerte lendült a hitélet, Mely a központból szerte áradt, Miként a napból a fény és meleg, Mely éltet, táplál és széppé teszi A siralomnak völgyét — e világot ! Kilenczedi k apród: Nem dobban-e foróbban szivetek, Ha hirdetemScitovszky nagy nevét, Kinek szép lelke beragyogta fénynyel Sötét világát a magyarnak, A szenvedések hosszú éjszakáján ? . . .