Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1886

Viselték munkabíró vállukon; Erről Telegdi nagy példája szól, Ki egy kezében a pásztorbotot Tartá magasra, míg másik kezében — Országhajónknak kormányrudja volt I Tizennegyedik apród: Versengjetek csak a dicséretekben ! Itt vagyok én is fölemelni szómat, Hogy magasztaljam Kanizsay Jánost, Ki az ősidők erkölcse szerint A „cséplösöket" karddal verte vissza, Határt vetve a „kelyhesek" tanának, S mint hadvezér, hós seregének élén — Megvédni tudta honja koronáját ! . . Kilenczedik apród: Ha magas tornyot fönséges egészben Látni kívántok : távol mentek tőle ; A történetnek idő-távlatából Láthatjátok meg Szécliy nagy alakját ! A szó hatalma ajkán nagy vala; Nagy és szent eszmék hü szolgálatában — Uralkodni tudott a szíveken, Mint Mestere a Genezarethen ; Az egyház és a hon lovagja volt ; Barátja volt a nagy Hunyadinak; A szent kereszt e fényes nevü hőse Széchyben lelte legfőbb támaszát ! A Hit és honszeretet fegyverét Ő áldotta meg Kapisztrán kezében, És csodákat tett akkor a magyar — Ama ragyogó szent zászlók alatt, Miket kibontott e hon téréin; A félhold felett így győz a kereszt ! . . . De olvassátok a történetet És megtudjátok: S z é c h y — hogy ki voltl Tizenharmadik apród: Hát Vitéz neve hallatára Nem gyul-e lángra kebletek? Hódoljatok nagy szellemének, Mert köztünk él az napjainkban is ! A jó, igaz és szépnek mestere, Ki a tudomány fényes csarnokát Fölépítette ; mert jól tudta azt, Hogy a nemzetet az Istenfélelem