Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1885

4 az erők, tulajdonságok és minden, ami önmagában nem állhat fönn. Hogj tehát a lélek halhatatlansága felett Ítélhessünk, először önmagában a meny nyiben substantia, másodszor a testhez való viszonyaban a mennyiben an nak formája, kell megvizsgálnunk. Első tekintetben ellentétben a testekkel a másodikban pedig ellentétben a természet-lények életprincipiumaival bi zonyitjuk a lélek halhatatlanságát. Hogy a lélek nem szünhetik meg ugy, mint a testi substantiák, a.2 kitűnik egyszerűségéből ; ezen egyszerűség alatt azonban nem csak olyanl értünk, mely quantitativ részeket, hanem olyant is, mely a forma és mate riából való összetételt is kizárja. A természetben az önálló dolgok nen szűnhetnek meg ugy, hogy egészen megsemmisülnének, hanem a megszűnt substantia csak annyiban szűnik meg létezni, a mennyiben megszűnik lenn az, ami volt eddig. Ugyanezen pillanatban tehát kezd azzá lenni, ami nem volt eddig, és csakis ily értelemben keletkezik egy uj lény. Ily értelemben tehát a természetben minden csak átalakulás, és a dol gokban, mik keletkeznek vagy elenyésznek egy állandó subjectumot kel feltételezni. De ha igy ail a dolog, ugy csak oly substantia lehet változásnak alá vetve, a melyben az, mi ót meghatározza, (hogy t. i. csak ez ét nem más lény legyen) attól ami meghatároztatik. különböző ; mert azor meghatározó dolog változik, ezen meghatározandó pedig megmarad. Akai tehát egy változhatlan atomanyag képezze a természeti létezőknek alapját és a meghatározó vagyis a forma csakis annak összeköttetésében legyen keresendő, akár amaz ősanyagból és a mar essentialis formákból képződjenek mint a scholasztika tartja; még mindig az következnék, hogy az emberi lélek vagy bármely más szellemi substantia nem lehet azok módjára a mulandóságnak alávetve. Mert sem elemekből összetéve nem lehet, sem pedig a matéria és forma mint mivoltanak részei nem képzelhetők. Aquinói sz. Tamás i"gy szól: „A teljes megromlás a lényeges forma elválása következtében áll be, a részleges megromlás pedig a lényegtelen forma elvalása következtében. ... A hol azonban a formának és anyagnak összeköttetése nincs meg, ott nem létezhetik azoknak elvalása sem."

1) Ha valamely dolog létezni megszűnt annélkül, hogy teljesen megsemmisülne, ugy fenmarad belóle az, ami ő hozzá ugy viszonylik mint a rpotentialis" a nem pusztán logicailag hanem realiter lehetséges valóhoz. Ez a testekben az anyag, de a szellemben csakis a lényeg gondolható mint actus, mint potentiális és valóságos lét. Hogy tehát a szellem a természeti dolgok módja szerint megszünhessék létezni, ugy lényegények, miután létezni megszűnt még mindig fenn kellene maradnia, ami világos lehetetlenség. ') »Omnis coiTuptio est per separationem i'ormae substantialis ; corruptio autem secuudum quid per separationem formae accidentalis. ... Ubi autem non eit campositio formae et niateriae, ibi non potest esse separatio earundem.« S. Thom. Cont. Gent. C. 2. c. 55. n. 1.