Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1885

Ezen állítással nem képez ellentétet azon tapasztalás, mely szerint a test elgyengülésével a lélek működése is akadályozva van, mert ennek alapja nem abban fekszik, hogy a szellemi erők, hanem abban, hogy a testi erők, t. i. a phantasia és az emlékező tehetség, melyekre a lélek reá szorul, elgyengültek. De ha azon tényből, hogy a lélek magasabb tehetségei a test elerőtlenedésével nem fogynak, azt következtethetjük, hogy a lélek a halál által sem pusztul el a testtel ; ugy ez ellen látszólag súlyos ellenvetést tehetni. Mert akkor is ha az érzékek gyengülnek, nem gyengül a lélek is, ezáltal nem állíttatnék helyre az érzéki tehetség is és így nem volna igaza Aristotelesnek, midőn mondja, hogy az aggastyán, ha az ifjú szemeit kapná meg, ép ugy látna mint az. Aquinoi sz. Tamás igy szól : „Ha a léleknek valamely (képessége) virtusa a test elerőtlenedésével meggyengül, ez csakis esetlegesen történik, a mennyiben t. i. a lélek képessége testi szervre szorul, mint a látás meggyengül, a szerv meggyengültével. Látjuk pedig, hogy bármenynyire is látszik meggyengültnek a látó képesség, ha a szerv meggyógyittatik, a látó képesség megujul : minek következtében mondja Aristoteles a lélekről szóló első könyvében, hogy ha az öreg az ifjúnak szemét megkapná, mindenesetre ugy látna mint az ifju." *) Következtethetni lehetne tehát, hogy a tisztán érzéki lélek, miután az öregbedő testtel erői épen nem fogynak, tehát a halállal sem szűnik meg létezni. De nagy itt a külömbség. Az organikus és érzéki erők a lélekben birják ugyan gyökerüket, de még sem erői a léleknek önmagában véve, hanem erői a testtel egyesült léleknek vagy jobban mondva a lelkesített testnek. A mint hogy a substantialis formák általaban habár az anyagban a bennök rejlő erőket többé kevésbé kifejtik is, önmagukban véve azonban sem nem növekednek s^m nem fogynak ; ugy a lélekben is mindig megmarad ugyanazon tehetség a testet éltetni és minden organumában a megfelelő erőket terjeszteni. De a lélek egyedül semmi érzéki észrevevésre vagy érzésre nem képes. Tehát igaz marad az is, hogy az orgánum gyöngesége vagy megsérülése következtében az érzék ereje is, mely organikus, nemcsak működésében van gátolva, hanem önmagában elgyengül vagy elpusztul ; habár a lélekben a tehetség ezen erőt létrehozni, fenmarad. „Az érző rész cselekvése, úgymond sz. Tamás, nem lehet csak a léleké, hogy cselekedjék, hanem a compositumé (a test és a lélek összetételéé) a lélek által, valamint a melegités a melegé a melegség által, tehát a compositum a látó, halló és mindent érző, de a lélek által; ennek következtében a compositum is képes látni, *) »Si aliqua virtus animae debilitetur debilitato corpore, hoc non est nisi per accidens, in quantum scilicet virtus animae indiget organo corporali, sicut visus debilitatur debilitato organo. ... idemus autem, quod, quantumque vis visiva viedatur debilitata, si orgánum repiretur, vis visiva restauratur : unde dicit Aristoteles 1. I. de anima, quod si senex accipiat oculos juvenis videbit utique sicut juvenis.« S. Thom. aquin. Cont. Gent. 1. 2. c. 59. n. 10.