Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1884

50 Homerosnak micsoda hiányaira vonatkoznak. Parrhasius szerint arra, hogy sokszor az istenneket gyávákká, az embereket pedig igen is nagy hősökké teszi ; Grifolus és De Nores azt hiszik, hogy azon valósziniitlenségre céloz, hogy Odysseus alva érkezik haza ; Ulrici pedig az Odyssea vontatott lassúságában találja e szavak magyarázatát. A legtöbben pedig csak verselési hibákra, vagy egyes szavakra gondolnak, a mint már Lucilius mondotta : „Nemo, qui culpat Homerum, Perpetuo culpat, neque quod dixi ante, poesin, Versum unum culpat, verbum, enthymema malignum." (IX. fragm. 16.) Valószinü is, hogy a homerosi müvek nem valamely határozott hibájára, hanem az oly terjedelmes mü folyamán nagyon könnyen előfordulható fogyatkozásokra céloz itt Horatius. Mindezek dacára azonban kitűnő müvek azok; mert egyes tévedések, csekélyebb hibák nem rontják le a mü egészének értékét. A festészetnek s a költészetnek egybehasonlítása igen gyakori a görögöknél ; Plutarchos De glória Athen, c. 3. p. 346, igy szól : „o —ifioviô^ç f^ih' Cioyoarpíav TToírjGtv oicoTTiúoctv TíQoaayooevsi, rrjV âè TToírjoii' Lwyoarfíav Xccl.ovocci'."*) Wieland helyes nézete szerint abban van itt a festészet és költészet között a tertium comparationis, hogy némely költemények, ha egyszer elolvassuk azokat, vagy a tárgy érdekes voltánál fogva, vagy pedig a szép hasonlatok és a helyes berendezés által tetszenek ; de ha közelebbről is megvizsgáljuk őket, többször elolvassuk, — érdekességökből veszítenek. Mig mások, ha első tekintetre nem is oly elragadok ; azonban minél többet foglalkozunk velők, annál több szépséget fedezünk fel bennök, a melyeket első vagy második olvasásra még vagy észre nem vettünk, vagy meg nem értettünk ; azért ezek mindig jobban és jobban fognak tetszeni. A következőkben a levélnek emiitett különös célja lép előtérbe ; azért egyenesen az idösbik Piso fiúhoz intézi Horatius szavait : „ Habár téged, idösbik ifjú, atyád szava is a helyesre megtanít s magad is-jézanul gondolkodol, vésd mélyen szivedbe e szavaimat : Bizonyos dolgokban ugyan el lehet tűrni a középszerűséget ; p. o. ha a középszerű jogtudós, vagy ügyvédó távolról sem éri utói az ékesen szóló Messala tökélyét, s habár nem tud is awiyit, mint Cascellius Aulus, azért még is becsülik: de a költőknek sem az istenek, sem az emberek, sem a könyvárusok boltjai nem egedik meg, hogy középszerűek legyenek. Valamint vig lakmározás közben az összhangtalan zene, sűrű rossz kenőcs, meg a sardiniai mézzel kevert mák megütközést keltenek, minthogy a lakoma ezek nélkül el lehetett volna : ugy a lélek gyönyörködtetésére szánt költemény csakhamar a legalsó fokra száll, ha csak kissé tér is el a tökélytől. A ki víni nem tud, az hozzá nem nyul a Marsmező fegyvereihez; a ki nem ért a labda-, hajitótányér- és abroncsjátékhoz, nyugton marad, hogy a nézők számos gyülekezete kíméletlen nevetésre ne fakadjon: azonban a verseléshez boldog-boldogtalan hozzá fog, habár nem is »Simonides a festészetet hallgató költészetnek, a költészetet pedig beszélő festészetnek nevezi.«