Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1884

45 Saepe stilum vertas, iterum quae digna legi sint Scripturus. A költőknek általános hibájuk, hogy azt hiszik, elég, ha bennök megvan a genialitas, a melyet szintén ferdén fognak fel, egynek tartván azt az eszelösséggel : mig a tehetségnek gondos tanulmány által való kiművelésére legkevésbbé sem gondolnak. „Mivel Demokritos üdvösebbnek tartja a természeti tehetséget a terhes s csak fáradságosan megszerezhető művészetiül, s a józan költőket kizárja a Helikonról: számosan kórtneiket le nem metszik, szakáinkat le nem nyíratják, félre eső helyeket keresnek fel s kerülik a fürdőket; mert csak ugy fognak a jutalmazó költői néi>re szert tenni, ha fejőket, a melyet a háromszor meglátogatott Antikyrában sem lehetne meggyógyítani, Licinius borbélyra sohasem bízzák. Oh én balga ! a ki tavaszkor évenkint ki szoktam epémtől tisztulni ! pedig tudom, senki sem írna nálam jobb verseket : ámde semmi sem ér fel a jó egészséggel! Magamra vállalom tehát a fenkő tisztét, a mely, habár maga tompa, képes a vasat is kiélesiteni; a nélkül, hogy magam irnék, elő fogom adni a költő tisztét és kötelességét, miképen szerezhető meg a gondolatok bősége, mi képezi és táplálja a költőt, mi illő és mi nem, hova vezet a művészi képzettség s hova a tévedés." (2

g 5—jog.) Demokritos (_/r^ióxoizog) hires görög bölcselő volt és természettudós ; született 460 Kr. e. a thrák Abderában. A szavakat, a melyekre a Horatius által kitűnő szatírával rajzolt költök hivatkozni szerettek, említi Cicero is (De div 1,37,80.) .,Negat sine furore Democritus quemquam poetam magnum esse posse, quod idem dicit Plató." Platónnak ide vonatkozó szavai pedig Kazinczy fordításában a következők: „A harmadik neme az örjöngésnek pedig az, a mely a Múzsáktól jön. Ez midőn lágy, még idegen szin által meg nem romlott lelket megilleti, arra ösztönzi ezt, hogy a régi kor csodatetteit dallokkal s a poezisnek egyébb nemű munkáival mintegy Bakhusi részegültségben szebbé és a később élendöknek oktatókká tegye. Mert a ki e Muzsak dühe által meg nem lepve a poézis kapuihoz közelit, azt hivén, hogy ötet a Mesterség is Poétává teheti már, tökéletes soha sem lesz, s az ily józan és eszes (meg n.em ihletett) Poetak munkájik által mindig el lesz homályosítva." (Phaedr. 32. 245. A.) — Ámbár Horatius az e szavak értelmét túlcsigázó költőket erős gúnnyal ostorozza ; ö maga sem tartotta azt, hogy költői ihletség nélkül lehessen valaki igazi költő, mint azt több helyen be is vallja, így Carmin III. 25. kezdetén igy szól : Quo me, Bacche, rapis tui Plenum? Antikyra ('Avtixvqo) Phokis délnyugati részén fekvő város volt (ma cativus alakja nem más, mint a nominativusnak a társalgási nyelv folyamán beállott elkoptatása, azt bizonyítja negative a deus szó, a melyből világosan kitűnik, hogy midőn valakit ünnepélyesen szólítottak meg, akkor még az ó-csoportbeli us végződésű neveket is nominativusi alakjokban használták.