Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1884

7 azért emelt .volna valakit ily fontos állásra, mivel jó ivó volt. Hanem a mint Horatiusnak szavaiból is

1) gyaníthatjuk, már Augustu.nak az a szokása volt, hogy poharazás és dőzsölés közben próbálta ki azoknak lelkületét és józanságát, a kiket bizalma- s barátságára akart méltatni. Nagyon valószinü tehát, hogy Pisonkkal szemben is ezen eljárást követte Tiberius. S ezt annál is inkább állithatjuk, minthogy Piso jellemét igen kedvezően rajzolják. Velleius Pat. azt mondja róla „hogy erkölcseiben a nemesség és szelídség csodálást érdemlő módon egyesült és alig találunk valakit, a ki a maganyos élet munkásságát jobban szerette volna s egyúttal a hivatal terheinek viselésére is alkalmasabb lett volna, mint épen ö, s a ki a rábízott kötelmeket lelkiismeretesebben teljesítette tetteinek minden fitogtatása nélkül."

2) De ha tán a Tiberiusnak hizelgö Velleius Paterculus dicsérete gyanúsnak tetszenék ; hasonló elismerései itél róla Tacitus is Ann. VI. n. Per idem tempus L. Piso pontifex, rarum in tanta claritudine, fato obiid (obiit) nullius servilis sententiae sponte auctor et quotiens necesitas ingrueret, sapienter moderans. Piso 785-ben 80 éves korában halt meg, aetas ad octogesimum annum processif, mondja Tacitus. Az athéniek, a kiknek jóindulatát a thrákok ellen viselt hadjárata alatt nyerte meg, neki és ipának az Akropolison közös talapzatu szobrot emeltek, melynek fölirata a következő volt : O árji-iog Aevxior KafalVQViov, Aevxíov vlóv, TIeíaon>a evvoíaq evexct zrfç eîg eaxóv.Máoxov Aixívviov, Máoxov vlóv (Doovyi evvoíag svexct rfjg elz: e cizov*) Neje Licinia volt, a 74-ik évbeli konszul leánya, ettől két fia származott, a kikről ezen levélben szó van ; az öregebbik mint praetor halt meg Hispaniában 778-ban. A levél keltét közönségesen a 745., vagy 746-ik évre szokták tenni,

1) a mikor Piso a thrák háborúból diadalmenetet tartva Rómába visszatért. Ez alkalommal a thessalonikai Antipater is, a ki már több költeményt intézett hozzá, egy nagyobb versezetet irt tiszteletére, a mely igy kezdődik: „A múzsa soha sem közelit hozzád alkalmatlan időben, akármennyire iégy el- » foglalva."

5) E szavakban keresnek alapot némelyek azon nézet támogatására, mely szerint még Piso távollétében irta volna Horatius e levelet; azonban nem valószinü, hogy a hadi zaj közepett tartózkodó Pisonak küldött volna Horatius ily didaktikus költeményt : sokkal természetesebbnek látszik az, ') Reges dicuntur multis urgere culullis Et torquere mero, quem perspexisse laborant, An sit amicitia dignus; A. P. 434—436. v. H. R. II. 98. : „Esse mores eius vigore ac lenitate temperatissimos et vix quemquam reperiri posse, qui aut otium validius diligat, aut facilius suffciat negotio et magis, quae agenda sunt, curet sine ulla ostentatione agendi." 3) Bulletino Archeologico 1885. p. 30. v. ö. Nipperdey Tacitus id. helyéhez csatolt jegyz. I. k. 316. 1. 4) Található: Brunckii Analecta II. p. in. ss. 4) V. ö. Mészáros Alajos. Mikor kezdte irni és mily sorrendben irta Horatius leveleit ? Nagy Károly 188%. isk. ért. 23. s köv. 1.