Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1884
57 Az „occupet eum scabies" kifejezés a versenyfutást rendező gyermekek játékából van véve ; ugyanis az, a ki a métánál állt, igy szólt a futni szándékozókhoz: „Qui primus ad metam venerit, is vicerit, eumque in ulnas meas accipiam; qui vero erit ultimus, occupet eum scabies." De nemcsak arra kell törekedni a költőnek, hogy a mennyiben rajta áll, tehetségét kiművelje; hanem hogy azt a helyes utről el ne tereljék a hízelgőknek dicséretei, a melyek megakadályozzák öt abban, hogy a müvében létező hibákat még gondos útánnézés és javítás által eltüntethesse. Azért a következőkben maró gúnnyal ostorozza Hor. az e tekintetben tapasztalható fonákságokat, s aztán a követendő helyes eljárási módot állítja az ifjú Pisonak szemei elé. „ Valamint a kikiáltó a tömeget az áruk vételére összecsődíti ; ugy csalogatja a haszon reménye a hizelgőket oly költőhöz, a kinek fekvő jószága és kamatra adott pénze bőviben van. Ha pedig az ilyen még jóízű lakomákat is tud adni, vagy a hitelét vesztett szegényért jótáll s a veszélyes perbe bonyolódottat kimetiti; erről valóban csodálnám, ha boldogságában meg tudná különböztetni az igaz barátot a hamistól. Ha valakinek ajándékot adtál, vagy adni szándékozol : ugy ne hivd meg őt verseid meghallgatására, mert ő folyton igy fog kiáltozni: szépen sikerült ! helyesen ! jól van ! Majd elhalaványul, majd részvevő szemekkel könyeket hullat, örömében ugrál és tapossa a földet. Valamint a temetésnél a fogadott siratok szavaikban és tetteikben nagyobb szomorúságot mutatnak, mint a kik szivből keseregnek ; épen ugy nagyobb megindultság látszik a szinleg dicsérőn, mint a ki igaz okból teszi azt. A fejedelmekről azt mondják, hogy boros kancsót helyeznek az elé, a kinek be?isejét leitatással iparkodnak kipróbálni és megtudni, hogy méltó-e barátságukra ; ha költeméuyeket irsz, te se hagyd magad rászedetni a rókabőrbe bujt baráttól. — Ha Quintilius előtt valamit felolvastál, azt szokta mondani: „Ugyan kérlek javítsd ki ezt, meg ezt. u Ha pedig azt mo?idtad, hogy nem tudod helyesebben kifejezni s hogy már kétszer-háromszor hasztalanul kísérletted meg : azt mondá, töröld ki az egészet és a rosszul sikerült versek helyett ujakat csinálj. De ha hajlandóbb voltál hibáidat inkább védelmezni, mint kijavítani; többé egy szót sem vesztegetett rád és nem fáradozék hiába ; hanem megengedé, hogy vétélytárs nélkül egyedül gyönyörködjél verseidben. A derék és okos férfiú gáncsolni fogja az üres és tartalom nélkül való verseket, rosszalni a nehézkeseket és megfordított íróvesszővel megbélyegzi a disz és szépség nélkül valókat, kitörli a tetszelgő cifraságokat, a homályos helyeket világosabban fejezteti ki, a kétes és határozatlan mondatokat megrójja és megjeleli, a miket meg kell változtatni: szóval ugy tesz mint Aristarchos és nem fogja azt mondani'. „Miért sértsem meg barátomat ily csekélységek miatt?" Pedig ezek a csekélységek nagy bajt is okozhatnak a költőnek, ha egyszer kinevetik és kedvezőtlenül fogadják müvét. u ( 41g—452.)
