Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1884

31 A fögondolatot a 152-ik vers fejezi ki : Primo ne medium, medio ne discrepet imum ; a mint Cicero is mondja : Respondent extrema primis, media utrisque omnia omnibus. (De fin. 5, 28, 83). És csak ez legyen elérve, nem kivánja az események igazságát; mert az eposzban csodás és nem igaz dolgok is előfordulhatnak; azért használja a kissé erős „mentitur" kifejezést, de a melyet már Aristoteles is elmond Homerosról ... ôeâiâaxe âè. ftáXiorcc nOftrjooç xai rovg aXX.ovç ipevôfj Xè'/nv, iog ősi. (Poet. XXIV. 7.) Hor. eddig általánosságban minden műfajt szem előtt tartott fejtegetésében, most azonban kizárólag a drámával kezd foglalkozni, az átmenetet határozottan és világosan maga megjeleli. „.Halljad már most, mit kívánok én és velem együtt az egész nép. Ha oly hallgatóra vágyódol, a ki bei'árja a függöny felhúzását és mindaddig ott ül, míg az énekes azt mondja tapsoljatok : minden kornak megfelelő jellemet kell alkotnod és az évek folytán változó természetnek meg kell adnod a megfelelő díszt. A gyermek, ki már beszélni és biztosan járni tud, társaival játsza?ii vágyik, majd minden ok nélkül haragra gyul és kibékül ismét s minden percben változik. A szakáltalan ifjú, ha valahára megszabadul a felügyelőtől, örvend a lovaknak, kutyáknak és a verőfényes Marsmező gyepjének ; viaszként hajlik a rosszra, dacosan fogad bármily intést, legkisebb gondja a haszon, pénzét pazarolja, fenhéjázó, szenvedélyes és csakhamar elhagyja, a mit csak az imént felkarolt. A férfikor egész más hajlamokkal bírván, vagyont és barátságot keres, kitüntetéseket hajhász, óvakodik olyasmit tenni, a mit csakhamar meg kellene bánnia. Az öreg embert sok baj környezi, részint mivel folyton gyűjtöget és a szerzett jószágot elég nyomorult an megkíméli és vele élni nem mer, részint mivel mindent félénken és fagyosan végez, mindent halogat, túlságos reményeket táplál és tétlenül sovárog a jövő után, mogon>a, panaszos, dicséri az elmúlt időket s folytonosan feddi, bírálgatja a fiatalabbakat : sok jót és kellemeset hoznak a n'oi'ekvő ci'ek, de a hanyatló kor sokat ismét elvesz. Nem szabad tehát sem az ifjúnak aggastyáti-, sem a gyermeknek férfiu-szerepet adni, hanem maradjunk meg az illető kornak megfelelő és hozzá illő tulajdo?iok mellett.

u (153-178.) Minthogy a dráma a cselekvés, az élet költészete, különösen ennek kell az életet hiven visszatükrözni, azért Horatius itt ismételten foglalkozik azon kérdéssel, hogyan lesznek a drámai jellemek természethivek, úgy t. i. ha minden kornak megfelelő jellemet ad a költő. Az élet négy fökorszakának ezen leírását Aristotelesével szokták összehasonlítani, a ki Rhetor 2, 12 és köv. ugyanezen tárggyal foglalkozik. Mily nagy tetszést aratott e leírás ugy a korabeli költőknél, mint a későbbi íróknál, mutatják nemcsak az ebből vett idézetek, hanem az általánosan közszájon forgó mondások is, mint : laudator temporis acti ; inservit honori stb. A régi színpadon ellenkezőleg volt, mint nálunk, ott a függönyt az előadás megkezdésekor a színpad előtt levő sülyesztöbe leeresztették, aulaea