Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1884

17 az ariciai oltárt és környékét értik, a hol a Diana parancsára az Aesculapius által életre keltett Hippolytus Virbius néven szolgált az istennőnek, mint pap (Vergilius Aen. VII. 765. s köv.j Mások meg a taurosi Diana templomára vonatkoztatják e szavakat. 2) A hatalmas Rajna folyamot zavaros vizével Furius Bibaculus irta le dagályosan a galliai háborúról szóló eposzában (Satir. i, 10, 37.) 3) Egyik legkeresetebb themájuk volt a különösségek után kapkodó költőknek a szivárvány, a melynek hosszadalmas ecsetelésével akarták a költemény szépségét emelni. Azonban bármily szépen és gondosan dolgozzák is ki az egyes részeket, ha nincsenek vonatkozásban és helyes összefüggésben az egésszel, csak biborfoltok azok, melyeknek messze kirivo szine tarkává teszi ugyan a költeményt, de az összhangot megsemmisíti. Mily nevetséges az, a mi nincs helyén a költeményben, azt ismét egy ügyetlen festőn tünteti fel. A kik a hajótörésből szerencsésen megmenekültek, hálából Neptun templomában egy képet függesztettek fel, a melyen kiállott szenvedésük vala abrázolva. Gyakran ily képpel inditák meg a hajótöröttek az emberek szivét könyörületes segélyadományokra. (V. ö. Pers. r, 88, Juven. 14, 30t.) Porphyrio szerint egy festő mást nem tudván j>jl festeni, mint ciprust, midőn a hajótörött arra kérte, hogy az ö szerencsétlenségét fes.«e le, azt kérdezte tőle : nem akarod, hogy ciprust is fessek a képre ? Ebből szármázott aztan a közmondás: Mí, ti zujiaoioGov O-éXfig; (Nem akarsz valami ciprusfat?) Ezt a közmondást aztán azokról szokták használni, a kik mindenütt alkalmazni szeretik, a mit tudnak, nem törődve azzal, helyén van-e, vagy sem? A rossz költő, a ki elvéti műve eredeti tervezetét, hasonlít a fazekashoz, a ki boros amphorát akar készíteni, s addig forgatja a korongot, mig végre elkészül egy kis ivópohár. „Talibus digressionibus fit — mondja Orelli — ut prodeant poemata deforme:, quorum exitus nequaquam respondet argumento, quod tractandum susceperat auctor." Azért maradjon a költő felvett tárgyánál; ne tegyen szükségtelen kitéréseket, a melyek az olvasó figyelmét egészen más irányba terelik. Az egyszerűség és egység szabálya legyen irányadó, mint Aristoteles is mondja: 5Aváyxr\ aoct rov xceÁtüg tyrovxa uCOov ctTikovr, ami fiaÁÁov,'rj âmXovv. (A jó költemény inkább egyszerű legyen, mint összetett.) Azonban épen akkor esünk bele a hibába, amikor kerülni akarjuk : „Sokat közülünk, költők közül, Piso atya és ti, atyátokhoz méltó ifjak, a helyesnek látszata csal meg : rövidségre törekszem és homályos leszek, a csiszoltságra törekvőt az erő és hathatósság hagyja el; a magasztos beszédre törekvő dagályossá lesz ; ellenben a földön csúszik, a ki nagyon is óvatos s tulságosa?i fél a vihartól; a ki pedig csoda módon akarja változatossá tenni egységes tárgyát, az delphint fest az erdőbe és a habokba vadkant. A hiba kerülése botlásra vis zen, ha hiányzik a jó izlés." (24—31.) 2