Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1883

42 Bélának másik leánya volt Constantia, akit rötszakállú Frigyes magyarországi útjában fiának, Sváb Frigyesnek jegyzett el nőül az ismeretlen szerzőjü osztrák krónika ezen szavai szerint:') „Béla is, Magyarország királya, . . . nem tudni, vájjon a császári méltóság iránt való tiszteletből-e, vagy pedig a másik leánya s a sváb herczeg közt létrejött házassági szerződés tekintetéből-e, a császárt fényesen fogadja és Bolgárország határáig elkíséri." De Frigyesnek a sz. Földön történt halála megakadályozta a házasság létrejöttét,

2) Constantia Schier véleménye szerint 1199 felé Ottokár cseh király hitvesévé lett.

1) Schier véleményének csakugyan van némi alapja, mert prágai Kozma

4) szerint Prziemisl cseh király elbocsátotta nejét és nőül vette Constantiát, a magyar király nővérét. III. Incze pápa egyik cseh püspökhöz intézett levelében hasonlóképen ezt mondja;

5) de mivel nincs sehol Frigyes jegyesének neve feljegyezve, s mert az osztrák krónikának írója Béla két leányáról látszik tudni

6) még Margit férjhez menetele után is, azért csak valószínűséggel lehet állítani, hogy Frigyes jegyese és Ottokár neje egy és ugyanazon nő. Ottokár neje 1240-ben fejezte be életét. Béla több gyermekéről nincs tudomásunk s az elősoroltak Béla első nejétől származtak, a második házasság magtalan volt. III. Béla 1196. apr. 23. szűnt meg élni s tetemei Székes-Fehérvárott tétettek nyugalomra. nejHs Hl- Béla halála után Imre lépett a trónra, aki azelőtt horvát bán s

ykcí"

e' volt- Ennek nősülésére vonatkozólag Schier

7) azt véli, hogy számára még III. Béla jegyezte -el Aloysiát, Rinaldo antiochiai fejedelem leányát. Ha eljegyzés történt is, a rni a közeli rokonság miatt sem hihető, de házas') Peznél I. k. 566. 1. -) Urspergi Komád 1189-hez: „Alteri quoque filio suo, Friderico duci desponsavit íiliam regis Ungariae, qui tamen morte praeventus ipsam non transduxit." 3) Schier: Reginae Hung. 145. 1. ') Prágai Kozma 1199-hez. B) Codex Dipl. II. k. 373 1.: rBohemiae rex illustris . . . illám a suo consortio separavit ... ac quamdam aliam — sororem videlicet carissimi in Christo filii nostri — regis Ungariae superduxit." «) Peznél I. k. 566. 1.: „An ob contracti matrimonii inter alteram filiarum et ducem Sueviae post reditum suum vinculum uniendum." ') Schier: Reginae Hung. 163—170. 1. — Schier ezen állításának bebizonyitására hivatkozik Gottfried szerzetes eme szavaira; (Frehernél I. k. 366. 1.) „Béla Magyarország királya az életből elköltözvén, két fiút hagyott hátra, Imrét és Endrét, ezek közöl az elsőnek országát adta és Antiochia fejedelmének leányát (regnum dedit et íiliam principis Antiochiae), a másodiknak várakat és nagy birtokokat s roppant kincseket a Jeruzsálembe való zarándoklásra, amelyre ő tett fogadalmat." Továbbá hivatkozik III. Incze pápa levelére, (Codex Dipl. II. k. 321. 1.) amelyben ez tudtára adja Aloiziának, hogy az Imrétől kapott 40 márka évi járulékot és birtokokat a sz. szék oltalma alá vette. Mivel eljegyzésről vagy házasságról ezen okmányban szó sincs, tehát az adományokból legföllebb az Imre és Aloysia közt levő- rokonságra lehet következtetni, ami meg is volt, mert Imre anyja, Ágnes és Aloysia nővérek, s Constantiának gyermekei voltak. Gottfried idézett helyéből pedig nem következik szükségképen, hogy Béla Imrének Aloysiát nőül adta, hanem lehet, hogy csak gondjaiba ajánlotta. (V. ö. Katona Hist. Crit. IV. k. 492—499. 1.