Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1883

37 A Schier által idézett másik okmány sem szól a mellett, a minek bizonyitására Schier felhozza. A kérdéses szöveg u. i. így hangzik: „A castrensi servitio subtraxi, eo tamen tenore, ut inter proceres ejusdem castri, proceres filii, scilicet Stephani regis existant."') Ennek az a tartalma, hogy a király több várjobbágyot (Pozsony megyében) felmentett a várszolgálattól s azon kiváltsággal ruházott fel, a melylyel a sz. István fiáról elnevezett nemesek birtak. U. i. e szó alatt „filii" sz. István fia értendő s nem III. Istváné; mert ha III. István saját fiáról szól, nem marad el az okmányban „dilecti filii mei," s teljesen felesleges volna „scilicet Stephani regis." Hogy a régiek is így fogták fel e dolgot, bizonyítja az 1349-iki átirat, mert ebben „scilicet" helyett „sancti" van téve a „Stephani regis" elé. Schier nézete tehát légből kapott, azért ha III. István nejére vonatkozólag biztos nyomon akarunk haladni, Cinnamust kell követnünk, a ki azt mondja, hogy „Henrik osztrák herczeg, midőn (a Szent-Földről) Magyarországon át visszatért, rábeszélte Istvánt, hogy mondjon le és küldje vissza a tauroscythiai leányt, és az ő leányát vegye nőül."

2) A házasság III. István és Ágnes, Henrik osztrák herczeg leánya közt 1165-ben, vagy a következő években valóban létre is jött, mint erről a klosterneuburgi

1), admonti

4), zwetli

5) s más osztrák krónikák tanúskodnak. Férje halála után e nő visszatért atyjához s gyermekek nélkül mult ki még 1194. előtt s Bécsben a skótoknál temették el.

6) III. Istvánnak valószinüleg nem volt gyermeke, mert ámbár a király halálakor reményben levőnek mondá magát a királyné,

7) gyermekéről mindamellett hallgatnak a források, sőt a klosterneuburgi krónika

8) határozottan magtalannak mondja, valamint Arenpeck Vida

f

t) is. III. István 1173-ban, május 3-án Esztergomban hirtelen meghalt, s mivel az előző napokban semmi baja sem volt, azt tartják némelyek

1

0) hogy méreg vetett véget életének 2 7 éves korában; tetemei Székes-Fehérvárott nyugosznak. III. István uralkodását megszakították II. László és IV. István trónbitorlásai. II. Lászlóról, II. Géza öcscséről, már említve volt, hogy II. Géza n. alatt Görögországba menekült, a hol Manuel a császári családból ajánlott neje és neki nőt,

1

1) de László nem fogadta el.

1*) Ennek oka vagy az volt, hogy 0 keT

6 *) Cod. Dipl. Ii. k. 173. 1. a) Cinnamus velenczei kiad. 119. 1. ») Klosterneuburgi kr. 1165-hez, 446. 1. *) Admonti krón. 1166-hoz, 189. 1. 5) Régibb zwetli 523. 1. stb. «) Schier Reginae Hung. 123. L, ugyan felhozza, hogy vannak (Megiserus a karinthiai évkönyvek VIII. k. I. fej-), akik azt állítják, hogy e nő másodszor is férjhez ment s pedig Ortenburgi Hermanhoz, Karinthia herczegéhez, a kitől három gyermek is született; de régibb forrásokkal szemben ezen ujabbkori irók állításai kellő bizonyítékok hiányában, nem érdemelnek hitelt. Arnoldus Lubicensis Leibnitznél: II. k. 631. 1. 8) Klosterneuburgi krón. 1099. 1. 9) Arenpeck Vida osztrák krón. 1194. 1.; »Ex ea genuit duos filios Leopoldum gloriosum et Henricum de Medling et Agnetem, quae a patre suo desponsata fűit III. Stephano, regi Hungáriáé, quae obiit sine liberis, sepulta Viennae apud parentes in choro scotorum." ,

0) Arnoldus lubicensis, Leibnitzél II. k. 631. 1. ") Cinnamus I. 6. '») Horváth M. Magyar Tört. I. k. 446. 1.