Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1883

3i mint ezen cseh herczeg neje menekült II. István udvarába,

1) míg férje bátyja, Wladislav által űzetve Legyeiországba menekült, a honnan csak két év múlva, Wladislav halála után tért vissza, neje is akkor ment ismét Csehországba. Éltét e nő 1140-ben fejezte be, Ulászló nevű fiút hagyva maga után.

2) Álmosnak harmadik gyermeke volt Hedvig, akit 1132-ben, tehát már II. Béla uralkodása alatt Albert osztrák herczeg, sz. Lipót fia, vett nőül.

3) Álmost Kálmán megfosztotta Horvátország birtokától, e miatt többször fegyvert fogott bátyja ellen, míg végre Kálmán élte vége felé őt és fiát is megvakittatá. Álmos 1128. körül II. István alatt Görögországba menekült s Constantia városában telepedett le, a hol 1129-ben fejezte be életét. István Fulbert kalocsai püspök által hazahozatta a tetemet s Székes-Fehérvárott temettette el, Béla pedig díszesebb emlékkel látta el 1139-ben, a mely ünnepélyen még Adelhaid is jelen volt. II. István halála után, Il-ik vagy vak Béla jutott a trónra, a kinek néj^é nősülésére vonatkozólag Schier

4) azon nézetben van, hogy Béla megvakíttatása után Görögországba menekült, s ott nősült meg és Géza nevű fia született; ennek egyik fia István, a ki Görögországban maradt, a másik Géza, a ki II. Géza alatt Horvátország vezére volt. Neje pedig (t. i. II. Bélának) a száműzetésből való visszahívás előtt meghalt. Schier e nézetét részben Cinnamus

5) ama szavaira alapítja, a melyekkel Manuel a hozzá menekülő IV. Istvánt megszólítja: „A te testvéredtől származó István nevű unokád arcz- és testalkotra nézve annyira hasonlít hozzád, hogy csak a legfigyelmesebb vizsgálat mellett lehet titeket egymástól megkülönböztetni." Ezen állítás azonban oly különös, hogy már első tekintetre hihetetlennek látszik, mert testvéreknél is ritka az ilyen hasonlóság; továbbá alig lehet feltenni Béláról, hogy unokáját, a midőn trónra jutott, Magyarországba ne hivta, s ezen unoka t. i. István e hivásf ne követte volna. Sőt teljesen hamisnak bizonyul ezen állítás, ha tekintetbe vesszük, hogy nemcsak a hazai krónikák

6) bizonyítják, hogy II. Béla nem is volt Görögországban, hanem Pécsváradon élt elrejtve, hanem még okmány is, nevezetesen a pécsváradi apátságnak II. Géza által 1158-ban megújított alapító levele

7), a melyben az említett király arról tudósít, hogy II. Béla akkor, a midőn a szükségesekben is hiányt látott s e mellett, még beteg is volt, a sz. Benedekrendiek egyik kolostorába vonult s ott sokáig az egyházi vagyonból nyert ellátást. ') Prágai Kozma folyt. Pertznél IX. k. 133. 1. és a Szász évkönyviró 1123-hoz Eccardnál I. k. 653. ») Prágai Kozma folyt. Pertznél IX. k. az 1139. évhez. ») Fresingeni Otto: Vita Frid. I. VII. k. 21. fej. és Richard, Handthalernél. Fast. Camp. I. k. *) Schier; Reginae Hung. 103.1. II. Bélának Görörországban való tartózkodásáról tud a müncheni krónika is. (L. Századok 1884. IV. F. 365. 1.) s) Velenczei kiadás V. k. 12. sz. 130. 1. «) Turóczy II. r. 63. fej. 230. 1. 7) Codex Dipl. II. k. 151. 1.: „Haec quoque a secundo Bela, Almi ducis filio, praefato monasterio condonata

; qui dum et rerum temporalium compelleretur necessitate et corporis coorctaretur debilitate ad monasterium beati confugit Benedicti

; ibique ab abbate .... honorifice susceptus et non pauca temporum per curricula, rebus de ecclesiasticis — — — tentus in honore etc." Á