Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1883

26 a melyet 1090-ben történt haláláig birt.

l) Mivel ez hihetetlen, azért az első vélemény pártolói azt tartják, hogy sz. László neje I. zähringi Berthold leánya volt s nővére II. Bertholdnak, aki Rudolf halála után Freisingeni Otto

1

2) szerint megszerezte magának ennek herczegségét. Az utóbbi nézet pártolói felhozzák, hogy Konstanzi Berthold az idézett helyen azon Bertholdot, aki Rudolf után a sváb herczegséget birta, határozottan Rudolf fiának mondja, midőn így szól: „Anno 1090 Ludolf dux et Bertholdus dux, filius Rudolfi obierunt." Ugyanígy szólnak a szász évkőnyvíró, a hildesheimi évkönyvek és a chronica augustensis az 1090. évre vonatkozó részekben, az utóbbi hozzáteszi még „subitanea morte," végre még ugyanezt találjuk a IV. Henrik védelmére készült iratban is.

3) E szót pedig „filius" betüszerint való értelemben kell vennünk, minthogy semmi ok sem forog fenn arra nézve, miért kellene ez alatt „gener"«t (vőt) érteni. A források ily ellenmondása mellett, midőn vagy az egyik, vagy a másik adatának hamisnak kell lennie, azt tartjuk, hogy Hermannus Contractus folytatója hibázott a nősülés vagy a halál évére nézve, mert a chronologiai adatok szokták képezni a krónikák egyik gyenge oldalát, s ezt feltéve nincs olyan ok, a mely arra birna, hogy az említett krónikák betüszerint való értelmétől eltérjünk s el ne fogadjuk Gerbert Márton véleményét, aki szerint valamivel 1077 előtt jött létre a házasság László és Adelhaid közt. Konstanzi Berthold

4) szerint e nő 1090. májusban fejezte be életét. Sz. Lászlónak nem volt fia, hanem csak leánya, akit a fennebb idézett weingarteni szerzetes szerint

5) a görög császár vett el. László e leányát Turóczy

6) Piroskának mondja, Cinnamus') byzanczi író pedig Irenének, midőn így szól: „János császár ugyanis nőül vette Irénét, László leányát, a kiválóan szerény és erényes nőt." Commen János byzanczi császár (1118—1143.) és a magyar király leánya közt létrejött házasságról Zonaras

8) is tudósít, midőn azt mondja, hogy a császár anyja, Irene, magához akarta ragadni a kormány gyeplőit, de ezt a nagykorú s nős, •— elvévén t. i. a magyar fejedelem leányát, — sőt már gyermekkel is megáldott császárnak, nem volt szabad eltűrnie. Commen Anna

9) ugyan Kálmán magyar királyt és Eleket, byzanczi uralkodót 1109-ben ipatársaknak (ounTrévdspoq) mondja, de tévednie kellett, mert az 1097-ben nősülő Kálmánnak nem lehetett leánya, azaz Irene, aki mint Commen János neje, 1106-ban ikreket szült. E császárnénak, akit a byzanczi irók erényei miatt annyira magasztalnak, fia volt Commen Mánuel, aki III. István idejében hazánknak annyi bajt okozott. ') Konstanzi Berthold Pertznél V. k. 450. 1. ") De Gestis Friderici I. k. 7. fej. ») Ennek szerzőjét többnyire naumburgi Waltramnak mondják. V. ö. ezekre nézve Cornides: In Genealog. Saec. XI. sz. László nejére, Adelhaidra vonatkozó fejezetet. l) Pertznél V. k. 450. 1. B) Basnagenél: De Guelfis Principibus III. k. 2. r. 583., 584. 1. «) Turóczy II. r. 63. fej. 228.1. ') Tollio-Du Fresne-féle latin fordításban s velenczei 1729-iki kiadásban I. k. 4. r. 4. 1. 8) Wolf-féle latin ford. velenczei kiad. n. k. 1729. 1. 9) Alexias XIII. k. 321 — 329. 1.