Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1878

13 Az ünnepély ő Felségeiknek a polgármester által hangoztatott éltetésével lőn befejezve. Ezután a menet vissza indult a plebánia-templomba ugyan oly rendben mint jött. Az ünnepélynek verőfényes szép őszi nap kedvezett; a reménylő lelkek ugy tekintették ezt, mint az égnek biztató jelét a megkezdett műre ! Ez történt 1878. október 22-én. Azóta nyolc hónap telt el. Joggal kérdi talán az érdeklődő olvasó, hogy mi történt azóta ? A munka azóta folyt és foly jelenleg is. A fönnebbi sorokban vázolt előzmények után jogosult reményekkel nézünk a megkezdett mü szerencsés befejezése elé. De hogy e remények valósuljanak, a végre még a jövőnek is meg kell oldani feladatát. E sorok célja csupán azt megörökíteni az emlékezet számára, ami befejezett tény, a mi a történelemé. A jelen hullámzó változatait, vagy épen a jövő eshetőségeit rajzolni ezúttal feladatunk keretén kivül esik. Ezekről már mint tényekről jövőre. Mint minden nagyobb szabású eszme keresztül vitele, ugy ezé is küzdelemmel jár. De mi e küzdelmek közepette is mindenkor ott láttunk és látunk reményünk egén egy csillagot, mely nem lehet csalfa bolygó tűz. S e csillag azon lelkesedés, melynek hangjai és tettei között az eszme megfogamzott és gyökeret vert. Mi hiszszük, — mert nem szabad nem hinnünk, — hogy a jövő következetes marad a múlthoz, és mi átugorva a télnek borongós ködjét ismét oly szép verőfényes tavaszi nappal kezdhetjük krónikánk fonalát tovább fűzni, mint a milyennel ezt október 22-én megszakítottuk. Vajha ugy legyen! Fehér Ipoly.