Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1877
5 csó'sség és vallásosság nyilatkozik. Ezek folytán az emberben a teljes szellemi képzettség állapota jön létre, melynek megvalósításához tehát legnagyobb mértékben a gymnásium járul. Lássuk most a szellemi képzettség egyes nyilvánulásait és vizsgáljuk, mennyire működik közre a gymnásium azok kifejtésében. FEGYELEM. A fegyelem erejénél fogva a növendék a nevelő akarata alatt meghajol és hozzá alkalmazkodik ; alá veti magát a közvetlen vezetésnek ; megteszi azt, a mit parancsolnak neki és pedig azért, mert parancsolják, a nélkül hogy kérdezné, miért és mivégből; szabadsága és önelhatározása háttérbe szorul a tekintély előtt; megfeddés és büntetés lesz osztályrésze; hogy ennek érezze súlyát, ha nem hallgatja a nevelő szavát. A fegyelem tehát az embernek mindkét alkotó részére: a testre és lélekre kiterjeszti hatását azáltal, hogy iparkodik a helyes irányban működő erőket és tehetségeket fenntartani és tovább képezni, ellenben a helyes útról letérteket kellő irányba terelni, a káros behatásokat elmellőzni vagy legalább erejöket mérsékelni. A nevelés és fegyelem együtt jár, egymást támogatja és kiegészíti ; mindkettő az embert összes tehetségeivel és erőivel együtt idomításának tárgyává teszi. Szükséges pedig, hogy a fegyelem a nevelésben és oktatásban mindenkor és mindenütt szerepeljen; ugyan is a nevelés alatt álló, gondolkodni nem tudó és mégis az érzelmektől és vágyaktól hevesen ostromlott növendék minden pillanatban ki van téve azon veszélynek, hogy részint saját tulcsapongó érzéki ösztöneinek, részint a kivülről jövő kísértéseknek és csábításoknak kelepcéjébe kerül; de másrészről mindenütt helye van a fegyelemnek, mert a lelki erők és tehetségek külön is összesen is a fejlődésnek helyes útjából kizökkenhetnek. Nélkülözhetetlen kellék ezek szerint a fegyelem mindjárt az első nevelésnél a szülői házban; és akkor sem szabad annak itt megszűnnie, ha a növendék nyilvános iskolába került; mert az iskola fegyelmével párhuzamban kell haladni a házi fegyelemnek is. A szülőknek (vagy helyetteseiknek) t. i. ernyedetlen gonddal kell fegyelem alatt tartani növekedő gyermeköket, ha a nyilvános oktatásnak sikerét akarják látni. Mert mit használ, ha a tanító a legüdvösebb elveket és tanításokat csepegteti a növendék szivébe, ha ez azoknak ellenkezőjét tapasztalja a szülők körében? Hintheti a tanító az erkölcsösség magvát, ha azt a házi körökben az erkölcstelenség konkolya fojtja el. Fékezheti a nevelő a növendék indulatosságát, szoktathatja azt önmegtagadásra, engedelmes-