Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1877
25 a ki azt mondá : ,.A tudomány hatalommely eszmét korunk saját felfedezésének tart — Verulámi Bacon mondá azt is: „A féltudomány elvon Istentől', de a valódi tudomány ismét visszavezet hozzá". — „Sajátságos, mondja egyik ujabb iró igen találóan, ha egy idióta, ki a delejesség és villamosság csodáit nem ismeri, azokat tagadja, ezt még soha senki sem tekintette mélyebb szellem jelének; de a vallás terén, mely minden tudás eredményét és minden emberi műveltség virágát foglalja magában, a tudatlanság, közömbösség és felületesség még mindig megkisérti bölcsészeti köpenybe burkolódzni. ü A vallás az erkölcsösségre való törekvést is nemesíti és igy nemcsak forrása, hanem legfőbb támasza is annak, a leghatályosabb indító okokat nyújtván a jóra és ennek gyakorlására. Maga az ész nem nyújt oly okokat, legalább nem oly hatályosokat, melyek arra bírhatnának bennünket, hogy a jót akkor is végbe vigyük, ha nagy áldozatokba kerül; az erénynek maga az ész által felismerhető szépsége sem elegendőképen erős indító ok arra nézve, hogy az eleséstől a legnagyobb kísértések közt is megóvjon. Az erény és erkölcs vallási alap nélkül erőtlen, gyenge, alapnélkül való alkotvány, mely az indulatok első rohamát sem állhatván ki, összeomlik. Az úgynevezett puszta becsületesség, az annyi magasztalt polgári becsület, ha hit hiányában van, nem elegendő a haszonnal kecsegtető bün hatalmas ingerét minden körülmények közt legyőzni. De az ész sem nyújt elegendő erőt az erényességre. Emberi természetünk vallási elveket igényel, hogy a jót gyakoroljuk. Láthatjuk, hogy ha a vallás elvei a sziv szövedékeit össze nem tartják, oly emberek, kiket müveltségök és eszök magas polcra emelt, mily vétségeket követnek el! A törvény csak féke a kicsapongó indulatoknak ; a vallás pedig igazi irányadójok és vezetőjök. Az ész és lelkiismeret birnak ugyan hatalommal, még pedig nagygyal, de csak ugy, ha parancsaik oly indító okokra támaszkodnak, melyek náluknál magasabban állanak. A vallás az egész embert elfoglalja. Benne talál egyedül megnyugvást a nyugtalan ész és sziv a legfontosabb és legszükségesebb igazságok iránt. Benne talál a törvény legfontosabb szentesítést. Ez vet határt hánykódó vágyainknak; tisztítja, nemesíti érzelmeinket; ez köti össze a két világot, az eget a földdel, az embert Istennel és az embereket egymással a szeretet láncaival. És a középiskolának, ha hivatásához hü akar maradni, a vallást illetőleg igen jelentékeny és szép hatáskör jutott osztályrészül. Az t. i. a vallásosság alapköveit, melyeket a növendék az első nevelésben kapott, egy rendszerezett, diszes épületté, templommá egészíti ki, melynek oltárán szivének áldozatát és eszének hódolatát a Mindenhatónak folytonosan bemutatni tanítja. Wargha Samu.