Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1877

IO ifjúkori meggondolatlanságból, változékonyságból és némely külső veszélyekből is. A fiatal ember igen könnyen megváltoztatja terveit, állhatatlan foglalkozásaiban. Könnyelműségénél fogva nem látja, vagy kevésbe veszi a sok veszélyt, és a tapasztalat-hiány egyik hibából a másikba dönti őt. És épen e veszélyek ellen: a könnyelműség és állhatatlanság ellen irányulnak az iskolai fegyelem törvényei. És valamint a vallásos nevelés képesíti az ifjút arra, hogy közvetlenül szive nemesítését munkálja: ugy a fegyelem az ő külső szabványaival eszközt ad kezébe ezen cél elérésére. Továbbá, mit várhatunk azon ifjútól, ki szeretne jó lenni, de gyarlóságát érzi? Az ilyen is némely órájában megfogja tenni vagy elfogja hagyni azt, a mit a törvény erkölcsi kényszere nélkül nem tenne meg vagy el nem hagyna. De nem nemesítik-e meg gyakran az engedelmességet a vallási indító okok ? És ha törvény nélkül nem cselekednék igy, következik-e abból, hogy csakis és egyedül a törvény miatt teszi ? Nem; a legtöbb esetben a törvényt csak arra használja, hogy ingatag akaratát megszilárdítsa, és állhatatlan érzelmeit erős zsinórmértékhez kapcsolja. Egyébiránt igen jelentéktelen szerepet tulajdonítana a vallásos nevelésnek az, a ki kétségbe vonná ennek azon erejét, melynélfogva az ifjak túlnyomó része az iskola-törvényt öntudatosan és szabad választással teszi élete szabályává. Azt is ellenvetik a szabadelvű nevelés harcosai: „mi történik majd, ha ezen ifjúság az egyetemre kerül ? Eddig eltávolították tőle a veszélyeket: most ezek minden felől környezik őt, ki nincs harc által megedzve ; a legszigorúbb fegyelem után a legkorlátlanabb szabadság annál inkább fogja őt elsodorni, minél kevésbbé tanulta ezt élvezni." Látszólag igen alapos ellenvetés. De nézzünk szemébe. Küzdelem nélkül nincs erény, az igaz; de csábítás nélkül a vétek is kevesebb volna, az is igaz. Tehát ha sikerül a fegyelemnek a csábítást távol tartani és a veszélyeket kevesbíteni, vájjon nem lesz-e neki egyéb küzdelme ? Még a sokkal szigorúbb fegyelem mellett is nem lesz-e mindig elég veszély, melyet legyőzni kell ? És vájjon magukat az iskolai törvényeket megtarthatja-e a harcok, különféle neme nélkül, melyeket majd saját szenvedélyei, majd külső és belső ellenségei, a mindennemű csábítások zúdítanak fel ellene? Semmi esetre sem tagadható, hogy az egyetemi szabadság néhány legfegyelmezettebb tanulóra nézve vészt hozó; de kétségbe von hatatlan az is, hogy a vérré vált fegyelem a legtöbbet visszatartja az elaljasodástól. De viszont azt a kérdést lehetne joggal felvetni: helyeselhető-e maga azon határtalan szabadság az egyetemeken ? Más fegyelmet és felügyeletet igényel az érett ifjúság, az természetes; de vájjon azért fegyelem és felügyelet nélkül, sőt vezetés és nevelés nélkül maradjon-e az? Vájjon a szabadság tiszta fogalma azon tények után alkotható-e, melyek az egye-