Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1875

6 népies. Mégis ezen müve nem korfestö, tárgya nem történelmi, de annál né piesebb, majd regényes, sőt tündérien regés. Arany János „Toldi"-ja már korfestö mii, benne a költő fölfogása teljesen megfelel a nép lélek- és erkölcstani fölfogásának; e miiben a nép embere országos hőssé emelkedik; bátyja gonoszsága világgá zaklatja T o 1 d i t, de a körülmények a király elé vezetik, hogy fölmentessék a szándékán kivül esett gyilkosság terhe alól, s igaz, őszinte melegen szerető nemes lelke a méltatlan zaklatásokért — hősies tettének közvetítése által — elégtételt, jutalmat nyerjen. így T o 1 d i a való élet talaján marad. mig János vitéz Tündérország királyává lesz, és így hűsége és kitartása nem a való földön, hanem egy szebb, költőibb világban találja jutalmát. Ámde mindezen müvekből még mindegyre hiányzik az, mit az epopoeia, a legnagyobb és legpraegnansabb eposzi mii, jellemző vonásául ismerünk : — hiányzik a csodálatos elem. Igaz ugyan, hogy a regésség szintén csodálatos, ember és természetfölötti dolgokat foglal magában, de mi az epopoeiában azt a csodálatos elemet keressük, mely az események indító és vezető elemévé, motívumává, levén, a történeti tárgyat áthatja és azt nemcsak mondáivá, hanem a mi fő, fensőbb jelentőségűvé avatja egyszersmind. Ott, hol a tárgy a mondai és történelmi korok érintkező pontjáról van véve, ott lehet e fensőbb elemet alkalmazni leginkább; főleg ha az esemény már magában véve is nagy jelentőségű, egy egész nemzetre, korra kiható, melynek keretében a főhős a hivően gondolkozó lélek előtt önkényt a legfö, a világintéző hatalom választottjául tűnik föl. „Jánosvitéz" nem ily tárgya; hősének története nem tartozik az egész nemzetre és átalában nemzetére; az ö története az események legtömegesebb mozgalmai közepett is tulajdonképen csak egy sziv története. De „Told i"-ról sem állithatni, hogy tárgyánál és hősénél fogva önkényt kínálkoznék a csodálatos elem visszatükrözésére. Toldit eposzi hőssé nem a közvetetlenül nyilatkozó és intézkedő fensőbb hatalom, hanem kaján testvére zaklatásai teszik. Arany nem is „Toldi "-jában , hanem egy más müvében kivánt nemzetünknek népies epopoeiát adni. E műnek még csak első részét birjuk ugyan, de ebben az első részben már elég vonást ismerhetünk föl arra nézve, hogy a tervben már megalkotva élő müvet egynagy népies epopoeiának gyanítsuk, sőt higyjük cs tartsuk örvendő lélekkel. E leendő nagy epopoeiának első része „Buda halál a." Mi eztaz első részt — mely már magában véve is bizonyos befejezett egészet képez — fogjuk tanulmányozásunk tárgyává tenni. Előre bocsátva tehát e rövid történelmi tájékozást