Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1875

33 tehát akkor indúl meg — mig a költemény végén Eetele a tél bekövetkeztét várja; látjuk, hogy a cselekvény tartama legfölebb egy fél évre terjed. Most pedig vessük föl azt a kérdést: az ily természeti festések mily alapon birnak jogosultsággal az eposzi műben? Mondottak, hogy az eposz keretében az életen, az emberen kívül a természet is helyet foglal; mert itt a természet összefüggésben van az eseménynyel, melynek alakulására bizonyos befolyást gyakorol, vagy a helyzet által a hösök belvilágát tünteti ki. Az eposzi hös még inkább a természet fia, a kit épen azért sokszor künn a szabad természetben ismerhetünk föl igazán a maga valóságában. Az eposzköltő a természetet mindenesetre magában véve fogja festeni, úgy a mint az előtte megjelenik; és épen ezért festése részletesebb, kiterjedőbb lesz ; úgy hogy a kép már magában véve bizonyos egészet képezzen; de azután a természet képe mellé a hős képét fogja illeszteni, hogy egyiket a másik által megvilágítsa. Ha pedig a hős a természeti elemekkel van küzdelemben, e küzdelem mint esemény már magában véve époszi tárgy. Arany az eposzi festések ily jelentőségét csak igazolja; nála a festésnek, bármily önállónak lássék is magában véve, mindig van az egészre vonatkozólag is jelentősége. Igy például épen itt is az aranyos, a tiszta tavaszi reggel Budának halottsárga; visszás neki az Isten gyönyörű világa; mért ? mert a marcona benső vád tépdesi lelkét. S valóban, ha már valamit megvilágítani akarunk, honnan is lehetne szebb hasonlatokat kölcsönözni, mint épen az üde, az eleven, az örökké ifjú természetből? Arany is a legtöbbször a természetből veszi hasonlatait. Igy például: »Mint rengetegen fut zaja robbanásnak, Veti tovább erdő, bérc, öböl egymásnak; Itt elhal, odább még csak azután gerjed: Tanyáról tanyára a hír szava terjed." Az ő leírásában a görbe tevék óriás ludak, libegő járással hosszú nyakat nyújtnak. „Füstbokor itt és ott tapad az erdőre, Mint mikor a hegyek pipálnak esőre." Elénk és i'észletesen kivitt az a hasonlítás, melyban a vadak szűk térre szorultát írja le

? mintha a Tisza vize öntötte volna el az egész vi3