Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1874

7 az ázsiai nagyobb hódítók sorában foglal helyet. Ő, miként a történelem róla följegyzette, legyőzte az egyptomi királyt Nekaot, feldúlta Jeruzsálemet, meghódította Tyrust s a többi phoenici városokat és alapítója lett a babylon-chaldei birodalomnak. Ezen időköz Babylon nagyságának és fényének korszaka. Ez a chaldeusok müve volt, kiknek királyai midőn Ázsiában a főhatalmat elnyerték, Babylont választották székhelyül. Ha ezen állitásom bebizonyításánál nem is hivatkoznám magának Nabukodnézárnak szavaira, melyeket Dániel próféta könyvének 4-ik részében feljegyzett: »Nemde ez a nagy Babylon, melyet én építettem ország házának, az én erősségem hatalmával és dicsőségem tisztességére.« Alljon itt a régi görög irók bizonyítéka, kik Babylonról úgy szólnak, mint valami rendkívüli csodaszerü városról. Herodot azon falról szólva, mely a várost körülvette, azt mondja, hogy az 200 könyöknyi magas, 50 könyöknyi széles volt, hogy azon hat szekér haladhatott el egymás mellett. Semiramisról szóló mondában az említtetik, hogy Euphrát egész hosszában nagyszerű töltéseket csináltatott, a házak erkélyeire függő kerteket rakatott; hol a folyamból fölvezetett víz, a virágok és fákat öntözé , melyek balzsam illatjokkal tölték be a levegőt. Bél vagy Baalnak pompás templomot emeltetett, az istenség 40 lábnyi magas arany szobrát helyezvén abba. Csodával határos dolgokat beszélnek eme templomról, melynek kerülete két stádiumot tett: közepéből nyolcemeletü torony emelkedék föl; az alsó emelet hossza és széle egy egy stádiumot (egy stádium 125 lépés) tett, legfelül pedig egy arany trón pompázott. Babylonia, a kereskedelemre nézve előnyös földrajzi fekvésénél fogva összeköttetésben volt Assyria, Kerman és Arábiával; a honnan nyeré a pamutot, melyből a babyloni nép bő öltönyeit és drága szőnyegeit készité, melyek még a rómaiak idejében is nagyra becsültettek. A kereskedés gazdaggá tette e népet, mely a pompa és fényűzés szeretetét keltette föl benne. Herodot a babyloniakat, mint fényűző népet irja le, mely ugylátszik magány életében és ruházatában több gondot fordított a külcsinra és drágaságra, mint a kényelem és haszonra. Ezen állítás bebizonyítására álljanak itt Herodot saját szavai: »kfrä^zc ok zocyos Ikpéiövzat, xt&áívi ::odyvsxét Ácvéoi, xac sttc zoüzov a?J.ov eípc'veov xi&wva ixevdúvsc xac yXavídcov leoxdv nepcftaíÁópsyor, úzo Sr^fiara i^aiv éncywpca, TtapaTzljjoca zf

{ac fíocMzcrjoc ipßäac. xotúovrss dk rávj xz(fa).a$ tiizprjoc ávadéovzac, fiepupcopévoc ttuv zb awpa. <r<ppyfídu dk sxaoToq iytc xac oxr.TiTpov ^scpoízohjzov. íxa0T(o dk axijZTpco erzzazc i:e7:oirj/Jiévo\> rj [ifjlov ij pódov rj xpívov fj