Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1874

19 — úgymond Weber — mint a római; a genius miiveiben a hellenek foglalták el az első rangot, építményekre és nagyszerű emlékekre s ültetvényekre nézve a Kelet némely népe nem állott a rómaiak mögött; kereskedésben és hajózásban a phoeniciek és karthagoiak bámulatos ügyességet tanúsítottak, de a gyakorlati államformák, a kellő törvények és jogintézmények kiképzésében, valamint a nagyszerű hadtudományban a rómaiakat utói nem érték.« ') Hogy a tudomány és művészetek többi ágai, miért csak viszhangjai a görög műveltségnek? Ennek oka, a gyákori és majdnem megszakadás nélkül tartó külháborúk, a gladiatori játékok, melyek a rómaiak kedélyét folyton vadságban tartották; a császári kormány alatt a katonai despotismus és a szélsőségig menő fényűzés, mely az alsóbb rangúak jólétét teljesen tönkre tette. Elvitázhatlan azonban a rómaiktól az, hogy ők mint világ urai föntarták a műveltséget keleten, átültették nyugatra, és egyaránt terjesztették dél és éjszak felé. Ezen szerepre Róma hivatva volt az ókorban viáguralmi hatalmánál fogva ; hivatva volt és maradt a későbbi századokiban is, midőn a kereszténység diadalra jutásával, ennek központja lett, midőn a capitolium helyét, a vatikán foglalta el, midőn az augustusok trónjára szent Péter és utódai ültek. És hogy ezen hivatásnak fényesen megfelelt, legyen szabad a középkor első századaira, a népvándorlás korszakára utalnom, midőn a barbár népek pusztításaikkal, nemcsak egyes tartományokat, hanem az ókori műveltség minden emlékeit végenyészettel fenyegették ; ekkor Róma mintegy gondos anya, védelmébe vette s megmenté nagy részben eme kincseket, s midőn a népvándorlás lezajlott s a barbár népek a kereszténységgel Róma szellemi hatalmának hódolni kezdettek ; ismét nyilvánosságra hozta s a szeretet tanával lassanként terjesztette az egész világon; míg végre a keresztes hadjáratok után, főleg pedig a nyomda föltalálásával az összes polgárisult világnak közkincsévé válandottak. Es hogy a polgárisult nemzetek jelenlegi műveltsége ezen kincsekben vagy jobban mondva az ókorban gyökeredzik, legyen elég Weber jeles történész ama szavaira hivatkoznom, melyekkel a világ történetének 1-ső kötetét vagyis az ókort bezárja: »Ha még egy futó pillantást vetünk az ókorra, melynek történetét épen elhagyjuk, ugy könnyen észrevesszük, hogy összes szellem- s miveltség életünk abban gyökerezik, s hogy az ókor vívmányait csak csekély dolgokban szárnyaltuk tűi, melyek tisztán a szellem tevékenységén nyugszanak. A Keletről vettük val!) Weber Világtört. I. r. 497. 1. 2*