Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1873

20 számos esetben is« más szóval, a tudomány elveit minden különbség nélkül utólagosan, behozás utján akarja megszerezni. Mellőzve Millnek Stewart D. a mértani axiómákra vonatkozó nézetét fejtegető észrevételeit, vegyük a fennemlített mü azon részét szemügyre, melyben szerzője a mennyiségtan apodicticus bizonyosságát akarja megingatni. Szerinte a demonstrativ tudományok s igya mathematikaiak is föltétesek, mert sarkigazságaik és meghatározásaik, melyekből bizonyításaikban kiindulnak, csak föltétes érvényűek. Ez utóbbiakat Mill legmagasb rendű behozásoknak, legegyszeriibbés legkönnyebben fölfogható tényeknek nevezi, melyeket érzékeink és belső öntudatunk szolgáltat. A szám, szerinte szám valamiről, s így szám lehet mindenről is. De kérdés, hol keresendő a szám ezen mindenre terjedő érvényének alapja ? Az érzékben és ennek szerzeményeit általánosító behozásban bizonyára nem; mert mindkettő sokat nyújt, de nem mindent. így tehát szükséges, hogy ismeretünk második tényezőjében, a gondolásban, keressük a tehetséget oly igazságok fölállítására, melyek magukban, minden behozás nélkül szükségkép valók. Hogy ily igazságok csakugyan vannak, azt Mill maga is beismeri, midőn mondja : hogy négynek fele kettő, annak igaznak kell lennie, bármit jelentsen is a négyes szám. Nem rejlik-e e szavakban a szükségképeni valóság fogalma ? Ez így lévén, nem lehet itt szó pusztán föltétes bizonyításról, mert az egyetemes igazság nemcsak lehet igazság, hanem a szerző szavai szerint kell, hogy az legyen. Azt megengedjük, hogy a számolásra az első alkalmat a tárgyak szolgáltatják, de a számok combinátiójából keletkezett egyetemileg érvényes és szükségkép való igazságok már csak azért sem vezethetők vissza a tárgyakra, mert a számok sem tárgyak, sem tárgyképek. Bár mennyire irtózzék is Mill Stuart a logicusok ezen »a priori légi útjától,« még is csak erre kell lépnünk, ha ezen igazságok eredetének földerítéséről van szó. Kant szavaira hivatkozva : »Habár minden ismeretünk a tapasztalással kezdődik, mégsem származik mind a tapasztalásból.» azt mondjuk, hogy ily elvek csirái bennünk rejlenek már létkezdetünktől fogva, hogy habár ezek életrekeltésében a tapasztalás a kezdetleges tényező, még sem való az, hogy ezen elvek merő elvonásból alakulnak a tapasztalás adataiból. Előleges jellegöket elvitatni nem lehet. Mill megengedi, hogy ott. hol a tárgyak vagy tárgyrészek puszta száma a lényeges anélkül, hogy e tárgyak más tekintetben egyértéküeknek mondatnának, ott van igazság, és pedig föltevések hozzájárulta nélkül, azaz föltétlen igazság. Mi is azt vitatjuk, csakhogy azon különbséggel, hogy ily igazságok, melyekre a syntheticai módszer támaszkodik, előlegesek, behozásra nem szorulók, minek következtében az ily igazságokra támaszkodó bizonyítások minden kételyt, föltétes elemet, minden ellenmondást kizárnak, in regno enim veritatis nulla datur contradictio. Ily közvetlenül bizonyos ismeretelvek tagadása a scepticismust eredményezi; bizonyítja ezt az angol empirismus fejlődési történe-