Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1872

7 nyár elején forduland meg. Ez állapot azonban a Föld éjszaki félgömbének középhömérsékét észrevehetöleg meg nem másithatandja: mert a mennyivel kevesebb hösugarat kap az majd akkor a Naptól a tavasz és a nyár rövidebb tartama miatt; mintegy ugyanannyival kap többet, Lambert számítása szerint is *), azon körülménynél fogva, hogy a Föld a most említett évszakokban a napközei táján vonuland át. Egyébiránt a Föld déli félgömbé jelenleg ugyanazon körülményeket tünteti elő, melyeket az éjegyenpontok előnyomulása 13 évezred múlva az éjszakin hozand létre: és íme a két félgömb középhőmérsékei egymástól jelentékenyen még sem különböznek. A földpálya középküliségének növekedésével nagyobbodik egyúttal, a Földre vonatkozólag, a legnagyobb és legkisebb naptáv közti különbség is. Leverrier szerint e középküliség 0.0777-nél nagyobbá nem válhatik ; s ezen esetben Meech 2) számítása szerint a Föld az egész éven át csak annyival több meleget kapna a Naptól, mintha emez 13 órával tovább sütött volna: innen látható, hogy ezen százados hábor sem képes, a Föld középhömérsékét, tetemesen megmásítani. A földpálya ferdesége, vagy rövidebben a földpályahajlás, jelenleg 23 fok- és 27.43 percnyi, s évenkint majdnem fél ívmásodperccel kisebbedik. Ez azonban csak bizonyos határig történik, melynek elérése után a földpályahajlás növekedni fog; de sok évezred lefolyta után, itt is kiszabott határt érendvén el, ismét majd kisebbedik: ekképen tehát a földpálya, az évezredek folyamában, nem igen tágra szabott határok közt, szakadatlanul ingadoz. Ézen határokra nézve Gehlerben 3) olvasható, hogy a földpályahajlás, mintegy 30 ezer évvel Krisztus előtt, legnagyobb voltakor, 27 fok- és 31 percnyi vala; mintegy lö ezer évvel későbben pedig legkisebbé, 21 fok- és 20 percnyivé, vált: e szerint e két határ kölcsönös távola 6 fok- és 11 percre terjedne. Laplace

4) e távolt csak mintegy 3 fokra becsüli; de Biot

5) igen helyesen mondja, hogy az elmélet e határokat még nem volt képes megállapitani. Amennyire eddig csillagászati adatok nyomán lehetséges vala, Leverrier, a mennyiségtani csillagászat főhőse, a földpályahajlásnak különféle idő szerinti nagyságát 6) 200 ezer évből álló időszakra számitá ki. *) E tekintetben lásd a „Lehrbuch der Meteorologie, von Dr. Ernst Erhard Schmid, Profeesor zu Jena. Leipzig, 1860" cimü munkának 114. lapját. 2) Lásd az előbb idézett müvet 115. lapon. 3) Physikalisches Wörterbuch, neu bearbeitet von Gmelin stb. IX. köt. 2155, lapon. 4) Expos. du Systéme du Monde, éd. 1824. 303. lapon. i 6) Biot, Traité d' Astronomie physique, 3. éd. 1847. IV. köt. 91. lapon. ®) Eme» látható Littrow 1854. évi naptárában, 80. lapon.