Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1872

5 A második nézet e téren más csillagászati adatra támaszkodik. Ugyanis az állócsillagok között vannak olyanok, melyek időszaki'ag majd nagyobb, majd kisebb hatálylyal világitnak : ezeket a csillagászok változékony csillagoknak nevezik ; s fényhatályosságuk változatait különféle időben különféle mérvű fényfejlődés eredményeinek tartják. A fénynyel rokon természetű a hő, minél fogva ezen csillagoknál a höfejlödés és illetőleg a hősugárzás sem lehet folytonosan egymérvü. E tünemény nyomán némely tudósok azt állítják, hogy a változékony csillagok közé a Nap is sorolandó ; s hogy a Föld jégkora akkor állt elő, midőn a Nap höfejlődési és hosugárzási folyama csekélyebb mérvű volt. Nem akarom tagadni sem naprendszerünk haladó mozgását, sem a világtér tájainak hőmérséki különféleségeit, sem Napunk változékonycsillagszerű természetét; de azért az imint említett két nézethez mégsem csatlakozhatom : mert, hogy egyebet ne említsek, a világtér nagyobb hidege, vagy a Nap csekélyebb hősugárzása a hőmérséket szükségképen az egész földfölületen szállította volna alá; mely tünemény, a vizpárolgásra és illetőleg a hócsapadék és jegnék képződésére nézve, apasztó hatást idézendett. vala elő. Vannak tudósok, kik a jégkori tünemények főokát a földfölület természettani viszonyaiban keresik. Némelyek szerint azon nagyobb kiterjedtség, melylyel akkor a Föld éjszaki félgömbét borító vizfölület bírt, — s Hopkins szerint iöleg az egyenlítői és sarki vízáramlások akkori járása tevé lehetségessé a jégkori állapotot. Kámtz pedig azon nézetben van, hogy a föld hegyei, melyekre a lég és viz erőszeti és vegyészeti uton romboló hatást gyakorol, valaha magasabbak valának ; 8 ormaik, az örökös hó határát túlszárnyalván, a jegnék alakulására a kellő anyagkészletet könynyen szolgáltatták. — E nézetekre vonatkozólag váltig elegendőnek vélem azon észrevételt, miszerint Európának jégkori állapota, amennyire eddig földtani kutatások utján ismeretessé vált, elég világosan tanúsítja, hogy Hopkins, Kámtz és elvtársaik aránytalanul nagy hatásokat oly viszonyoknak tulajdonitnak, melyek a jegnék megszaporodására csak helyileg folyhattak be. E helyen még Frankland véleménye >) megemlítendő, ki a Föld jégkori állapotát az Ocean vizének mostaninál magasabb hőmérsékétől származtatja. E tudós férfiú a norvégiai partok mellett, 69° és lO'-nyi földrajzi szélességben, a tenger vizének középhőmérsékét mintegy 4.4 celsiusi hőfokra becsüli; ha már e helyen, így vélekedik Frankland, a tengervíz kö*) PoggendorfiFs Annalen der Phyeik und Chemie; 1864. Bd. CXXIH. 418—447. lapon.