Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1858

6 Páriz Ferenc-é, Baróti Szabó Dávid-é; ujabbak közül Ramóczy Valerián-é, Fogarasi János-é, a magyar tudós társaság-é, Ballagi (Bloch) Móric-é, s többeké, legkivált nagyon sokat várunk, s méltán, a magyar Akadémia nagy szótárától, melynek készítésével ünnepelt költérünk, s legnagyobb nyelv-tudósunk Czuczor Gergely bízatott meg, s mely, miként az akadémiai jelentésből tudjuk, már be is fejeztetett. — A nyelv határozottsága. Ha beszédünket mások minden fönakadás, minden kétkedés nélkül tisztán és könnyen megérthetik: akkor nyelvünk eléggé meghatározott vagy is világos; különben zavartnak és homályosnak kell azt mondani. A világosság, határozottság elvitázhatlanul legfőbb kelléke a beszédnek, mely nélkül ez egészen téveszti célját. Ügyeljünk tehát, hogy minden egyes eszmének, s ezen eszmék bárminő viszonyainak kifejezésére alkalmas, meghatározott, világos, és átalán ismert szavakat tudjunk, s használjunk, mert csak így remélhetjük azt, hogy mindazoktól, kiknek elmemüveinket szántuk, vagy kik előtt beszélünk, legkönnyebben megértetünk. E cél elérésére szükséges, — miként Szvorényi Jósef „Magyar-ékes szókötésében" mondja: — »hogy legvilágosabb szókat, kifejezéseket és szórendet alkalmazzunk." Ebből meg az következik, hogy a nyelv alapos ismerete nélkül senki sem fog világosan, határozottan irni. — A nyelv t. i. ugyan azon eszmére sokszor számos kitételeket nyújt, melyek közül egyik szabatosabban, világosabban, s több kellemmel illesztetik ugyan azon eszmére, mint másik: sőt a sok közöl — mint ezt az ész, s maga a dolog természete is mutatja — egyedül csak egy lehet világosság tekintetéből legalkalmasabb. Vagyis szóval minden nyelvnek megvannak — a szó és eszme közti viszonyt tekintve — ismertebb, világosabb, szabatosabb, mint szokatlanabb, homályosabb, kétesebb kitételei egyes szókban úgy, mint teljes mondatokban; hol sokszor a mily nehéz, szint oly fontos, helyes választást tenni; pedig e pontbani finom tapintat mennyire hat a beszéd világosságára, igen könnyű átlátni! már pedig e finom tapintat, a nyelv alapos ismerete nélkül nem is gondolható. A mondottak nyomán könnyű átlátni, hogy a határozottság s kellő világosság igényei, mind magán szókra, mind egész mondatokra kiterjednek; mert egyes szókból állván a beszéd, ezeknek homálya, magára a beszédre is kiárad; s csakugyan — tudós Szvorényiként — „valamint hibás szerkezet által a legvilágosabb szókból is zavart beszéd támad: úgy alkalmas szók nélkül világos szerkezet nemis képzelhető." —