Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1858

21 talék ; cúspeisz h. főzelék; pecsenye h. sült; szála h, terem; butellia h. butyka; pántlika h. szalag; stopli h. dugasz s t. b. 3. A már meghonosult s nyelvünkbez idomított idegenszerű sza­vakat tanácsosabb használni, mintsem túlságos tisztálkodási viszketegből koholt, és honiasabbaknak vélt, de közelfogadást nem nyert ujabbakkal élni, a mit már Révay is, ki Guzmics Isidorkint a magyar nyelvnek leg­első tudós ismerője volt, e szavakkal aj ál: „Multo praestabilius est acco­modatis jam ad usum nostrum vocibus peregrinis datam civitatem prom­to, gratoque animo concedere; quam voces inficetas, non ad indolem linguae effictas ingrato nisu obtrudere." Révay antiq. lit. hung. p. 190. e szabály szerint tehát az idegenszerű pince az e helyett készített kétes értelmű boralag előtt áll, úgyszinte mondjunk inkább múmiát, mint holt aszatot; piócza vagy nadály jobb mint ivóka; tréfa — mintsillám: spa­nyol fal — mint serge s. t. b. 4. Oly idegen szók azonban, melyek nyelvünk keleties jelleméhez; hangrendi vagy más hasonlítási elveihez nem alkalmazkodva, annak kön­nyű hangzatát gátolnák, vagy korcs alakjok miatt bármiként főlötlők, gondosan mellőzendők; ilyenek p. o. íorspont, grádics, korcsma, lajstrom, mustra, pletyka, próba, spárga, sróf, strázsa, bakter, cédula, fertály, re­gula, fundamentom, almáriom, cirkálom, lajtorja s. t. b. melyeket ma már úgyis tisztábakkal válthatni fel. — Ezek és ezekhez hasonló idegensze­rű szavak mindjárt első tekintésre megismerhetők, mert ismertető je­gyeiket homlokukon hordozzák, — lásd azonban erről Debr. grammat. 351—2 lapját; továbbá a magyar tudós társ. Évkönyv. V-ik köt. 5. Az igék legfőbb szerepet viselvén a beszédben, őket leginkább kell, ha idegenek volnának, honiakkal fölcserélnünk, igy mondjuk p. o. stikkel h. hímez; spékel h. szalonnáz; présel h. sajtol; kóstol h. ízlel; ver­buvál h. toborz; strázsál h. őrt áll; prédál h. harácsol, v. ragadoz; kópiáz h. másol; regidáz h. szabályoz; palléroz, — politéroz h. csinosít, fényesít; perorál h. szaval; óbégat (oh weh) h. jajgat; muszáj (muss seyn) h. kell s. t. b. 6. Számtalan idegen szók helyett alkalmas új magyar szókat ké­szítettek napjainkban értelmes és jeles nyelvtudósaink; ezen új szókat te­hát, kivált ha már divatra kaptak, minden tartózkodás nélkül használ­hatjuk, sőt kell is használnunk, ha a nyelv tisztasága szivünkön fekszik. Ilyenek p. o. ív, nyelvtan, könyvtár, tanoda, étvágy, színház, jog, mér­nök, pénztár, jellem, vilár, sétatér vagy sétány, tanácsos, tanácsnok, éle, titkár vagy titoknok, vagy miként Verseghy kívánta titőr s. t. b. 7. Vannak magyar szók hangzatra és jelentésre idegen nyelvek szava­ival rokonok, noha igen bajos sőt lehetetlen volna meghatározni, melyik nem-

Next

/
Thumbnails
Contents