Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1858

18 anyjának vallhatja: mégis mennyire buzogtak a latin nyelvtudósok, hogy görög szavak és szólásmódoktól beszédüket megtisztíthassák! Cicero és Quintilianus nagyon sok görögszó helyett új latin szókat alkottak. Ugyan ezt tették a római költérek is, ámbár ők Horatius-ként gyakran eléglették, ha a görög szármozatu szó latinos végzetet nyert. Tiberius császár — mint Svetonius irja felöle — egész hévvel gyakorlá a nyelvtisztítást, s a tanácsbeli atyák előtt szónokolván nagy gonddal került minden idegen szót annyira: hogy midőn egyszer kénytelen volt e szót monopolion kimondani, előre bocsánatot kért a tanácsbeliektől; máskor meg — ezen görög szót gfißXrjfia törlé ki bizonyos végzeményből, meghagyván, hogy helyette latin szót alkossanak, vagy a dolgot akármikép írják, de latin szavakkal, mert máskép a végzeményt meg nem erősíti. De halljuk magának a történetirónak szavait „Sermone Graeco, quamquam alias promtus et facilis, non tarnen usquequaque usus est. Abstinuitque maximé in senatu: adeo quidem, ut Monopolium nominaturus, prius veniam postularit, quod sibi verbo peregrino utendum esset; atque etiam in quodam decreto patrum, cum e/ißXr^ua recitaretur commutandam censuerit vocem, et pro peregrina nostratem requirendam, aut, sí non reperiretur, vei pluribus, et per ambitum verborum rem enuntiandam. Militem quoque graece testimonium interrogatum, nisi latiné respondere vetuit. 1. Cajus Svet. Tranquill, ad opt. editiones collatus. Studiis Soc. Bip. LXXI. p. 170. A túlzás ezen ügyben sem helyeselhető; mindent csak módjával kell tenni, mint mondja a közmondás. A németeknél Leibnitz, de főkép az emberszerető, s buzgó, braunschweigi születésű Campe minden erővel ügyekeztek nemzetük nyelvéből az idegen szavakat és szólamatokat kirekeszteni, s helyettök csupán eredeti, tiszta német szókkal élni. Méltó figyelembe venni, mit e derék tudós, s német hazafi egyik munkájában a nyelvújításról s tisztításról mond: „kezdjen csak — igy ir ő — kezdjen csak a nemzet gondolkozni, nyerjen fogalmakban gazdagságot, s ne essék, — mint egykoron a honfeledő német — ama különös tévelybe, miszerint tudósainak arra, hogy tudósok legyenek, valamely régi holt; — közpolgárainak pedig arra, hogy müveiteknek látszassanak, valamely élő ugyan, de külföldi nyelven kelljen gondolkozniok, beszélniök s irniok: minden bizonynyal föltalálandja akkor a nemzet a maga, még oly darabos és hiányos nyelvében mind azon szót és szólamatot, melyekre gondolatainak kijelentése végett szüksége vagyon". Édes magyar nemzetem, minő választ adhatsz nekem, ha azt kérdem tőled, nem szól-e e lecke még most is teneked ?! Miután mint a régi, mint az ujabb nemzetek müveit izlésü tudós férfiai nyelvüket az idegen alakoktól lehetségig megtisztítani buzgólkodtak : ki vethetné okosan szemére a magyarnak, hogy gyönyörű szép nem-