Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1858

12 keny természetét; más felöl pedig a magyar nyelvnek ama sajátságát, miszerint a töle egészen idegen szerkezetű európai nyelvekkel öszszesimulni semmikép sem akar. Ugyan azért azon vannak tudósaink, hogy a tudományi s művészeti műszókat, ujan készített, vagy halottaikból föltámasztott magyar szavakkal fejezzék ki. Ami csakugyan sükerült is nekik a tudományos ismeretek minden ágában; a miről, a legújabb időben oly nagy számmal megjelent tudományos- részint tankönyvek, részint folyóiratok, bárkit meggyőzhetnek. Minthogy újítás nélkül nincs haladás, (értjük a tudományok s művészetekben), melyek a nyelvre is szükségkép hatnak; korlátlan, főleg hibás nyelvújítás — az úgynevezett szószátyárkodás — pedig ennek határozottságát s könnyű értelmét nagyon össze bonyolítja, s megrontja: annálfogva szolgáljon célirányos tájékozásul e néhány szabály: 1. Ki új szókat akar alkotni, tiszta magyar gyökökből a szóelemzet és szóhasonlat vezérfáklyája mellett cselekedje azt; egyszersmind több nyelvtudósunk tanácsát meghallgatnia szükséges. Lásd erről bővebben Szvorényi „Ékes szókötését" 66. s köv. 11. 2. Ne annyira betüszerint fordítsa át a műszót, mint inkább azon legyen, hogy ami új magyar műszavunk a tárgyat és eszmét jellemzőleg fejezze ki; — igy lett p. o. a kalendarium = naptár; candidatus = kijelölt; actor = fölpörös; advocatus ===== ügyvéd; grammatica = nyelvtan ; chirurgus = sebész s. t. b. Ezekben sehol sincs betűszerinti fordítás. A „monopolium"-nak a „Pesti Napló" által közzé tett tréfás magyarítása is : vpipázáskorlátozatlanságbeliszabadalomvesztés

a szinte e szabály szerint történt. 3. Ha lehet két, s több ismeretes gyökszóboli öszszetét által, helyesen alakul meg az uj szó. p. o. kegyszer = sacramentum; agyrém = chimaera; posláz febris putredinosa; korrajz, irón, gyógyszertár, vegytan s. t. b. Ilyenekben ugyanis ismertek levén az alkatrészek, könnyű aztán az egész szónak jelentését fölfogni. 4. Nem ritkán maguk az elavult gyökszók, értelmöket származékaikból kipuhatolván, legalkamasabbak az új tárgynak s eszmének elnevezésére, így éledtek föl, s nyertek ujabban jelentést p. o. ipar, kegy, rag, tám, rom, érdek, tan, séta, eszme, lob, dag, ür, s. a t. 5. Táj szavak, a nemzet egyrésze előtt úgyis ismeretesek levén, ha különben semmi kirívó idegenszerűség nincs rajtuk, s az eszméket helyesebben fejezik ki, mint az átalánosan használtak, vagy bármi más körülmény, teszem: rövidség, külcsín, vagy jobb hangzatuk által — inkább ajálkoznak: szinte igen célszerűen jöhetnek közhasználatba, p. o. rivancs jégeső helyett; varsa, az úgyis kétes háló helyett; kürtő kémény helyett — s. t. b. Sokat nyernénk ez által szóbőségben és sok idegen