Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1858

29 itt Orosz Ádámnak ez előtt 28 évvel készült Ida cimü regéjéből egypár versszak. „Hoszas könyek után igy ismét Ida: „Ah! miért irigye szivemnek A balsors! mért kaján? Mi öröme bús lelkemnek E végtelen bánatán!? Hozzám képest mily nyugalmas Vas lánca közt is a rab ! S bár élete zord, siralmas : Nálam hányszor boldogabb?! Neki a remény elég ír — Noha kétes élete, De ah nekem már csak a sir — Jobb sorsom új kezdete ! — — Mi óh nekem nagyság és kincs ? Mi a fény s az uraság? Ha az ékes arany bilincs Közt életem csak rabság! Boldog a vadon sziklának Magányos remetéje ; Mert jó lelke nyugalmának Hü nappala és éje: De jaj nekem minden óra Uj kin és új gyötrelem; S mint örvény közt a hajóra Késő a segedelem. — s. t. b. Nyelvünkön bárminemű tárgyat, gondolatot s érzeményt egész természeti hűséggel, — s igy a lehető legszebben is rajzolhat az ember. Már amint az iró és beszélő szándoka tartja, lehet e nyelven vidám vagy komoly; kemény és erős, vagy lágy és olvadozó; föllengző és enyelgő; haragos és dörgő, vagy szelid és nyájas beszédet vezetni, s pedig úgy, hogy a beszéd hangja tökéletesen vissza tükrözi az eléterjesztendő dolgok természetét 1. T. Gyűjt. 1833. 6—7 k. — p. o. a zordonabb eszmékre: durva, mord, rombol, rohan, harag, szörny; a szelídekre: jó, anya, gyöngéd, kéj; — a komor eszmékre: bú, ború, csúf, rút, ún,