Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1858

24 az ember jól áll, e h. jól birja magát; fogd be a szádat (halte das Maul) e helyett hallgass, szót se, csitt. s. t. e. f. Vannak azonban oly kifejezéseink is, melyek más nyelvekből kölcsönözvék ugyan, de a közös irói, és társalgási szokástól már nemzeti jogot nyertek, mint kéz alatt vagy kéznél lenni, hitét viegszegni, szemét valamire vetni, törvényt liozni, tartani magát, jó kedvet csinálni, s. t. b. ezek tehát az idegenszerűség vádja alá nem vonhatók, söt a mennyiben általok mintegy új színezetet nyert nyelvünk, s néha igen is érezhető hézagot pótolhatunk velők, nem csak nem gáncsolhatok, hanem még ajálatosak is. A nyelv szabályossága. Minden, — főleg eredeti nyelvnek — meg van a maga saját természeti rendszere, melynél fogva a beszéd különböző részeinek szármoztatása, ösztéte, s hajlítgatása egy felöl; más felöl pedig a szavaknak szerkezete, s egymást követő soi-a bizonyos ősi alap törvényekhöz van szabva. Már a mi ezen eredeti nyelvszerkezettel szemlátomást ellenkezik: azt szabálytalanságnak kell tartani, s kitelhetőleg kerülni, mint oly hibát, mely eredetiségének és szépségének is ártalmára vagyon. A maga nemzeti nyelvét kötelme szerint becsülni akaró müveit jó hazafi tehát, mindenek előtt iparkodjék nemzeti nyelvének legalább íő és alap szabályait rendszeres nyelvtanból meríteni, s azokat mind írásban, mind élő beszédben okvetlenül követni. Ne szóljon p. o. ily hibásan, mit csinálnak kendtek ? merre sétáltak nagyságtok, uraságtok vagy kegyeteké tessenek leülni az urak, nem tudom ha el-e ment, haza-e jött, meg-e ázott, nem bánom ha elis adják, lia mégis veszik, azt sem bánom ha elis törött volna: — azon gyermek, kit az anyja nagyon elkényezteti; soha sem láttam benneteket; bár csak minden nyelvet érten'ök, bár a sok jó könyvet mind át olvashatnánk, s t. b. Ezen mondatok a rendes magyar nyelv szerkezet szabályaiba ütköznek, s ha müveit embernél valamely holt, teszem latin nyelvszerkezetbeni hibát roszalunk: bizonnyára nagyobb megrovást érdemel a müveit ember akkor, ha önnön élő nemzetének nyelvét szabálytalanul ejti, s hibákkal rútítja. Óvakodjék tehát ilyesektől a müveit magyar is. Itt azonban észre kell vennünk, hogy már magában a nyelvszerkezetben jőnek elé szabálytalanságok; vagy helyesebben mondva kivételek az átalános törvény s köz szabály alól. Ezen kivételes szabálytalanságokat mi hibáknak sem nem hívjuk, sem nem tartjuk. Egy nyelv sincs, melyben több kevesebb kivétel, s így szabályküliség nem léteznék, s úgy látszik, hogy képes számú kivételek s rendküliségek a nyelvet épen nem disztelenítik, söt neki