Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1858

17 veken csak körül Írással fejezhetők, ki p. o. f'ólépítetem, elélhet, eléldegélhet, elzárkózik, elelzárkozik s. t. b. Különös továbbá az, midőn a ható ige képzője kimarad és pedig az értelem sérülése nélkül, p. o. nem érteni őt, e helyett: nem ért/ieíni öt, vagy nem lehet érteni öt. 2. Kellemes rövidséget kölcsönöz nyelvünknek, a határozott és határozatlan alakú múltnak melléknévüli használata, p. o. eszeveszett, hiteszegett ember, Isten átkozta föld, Isten adta nap. 3. A határozatlan alakú mult egyes harmadik személyének névgyanánti ragozása, p. o. j ári ómban, fekíemben, járíoában, fekíecZben, jártában, fekíeben. 4. Midőn a jelen idejű igenév a kezdő, és folytatott cselekvés jelentésére főnévül használtatik, és ragoztatik, p. o. indulóban, készülőben volt s t. b. 5. Végre igen sajátságos, s a szabályos rövidséget oly szépen föltüntető tulajdona az is nyelvünknek, midőn a névszóknak harmadik személy ragja, marasztaló-fran, ben, vagy más raggal toldatik a mód nagyobb meghatározásaért melléknevekhez, sőt néha nagyobb nyomatosság okáért határozó szócskákhoz is ragasztatik, p. o. az étel melegében, az ugorka zöldiben jó, hamarjában, frissében s t. b. A nyelv tisztasága azt hozza magával, hogy nyelvünkben minden olyan akár egyes szót, akár egész szóiidomot, —• mely annak ősi szerkezetével s természti járásával ellenkezik, kiküszöböljünk. Mind régi, mind ujabb müveit nemzetek példáiból láthatjuk: mennyire törekedtek ők föntartani nyelvüknek eredeti sajátságait, s megőrzeni annak ősi tisztaságát, kihagyogatván belőle az idegen szavakat és szólásmódokat, nemzetieket alkotva és használva eme korcsok helyett. Ha ezen nyelvtisztítói buzgalom okát nyomozzuk: úgy találjuk, hogy ez nem másunnan ered, mint azon különös előszeretetből, mely nemzeti nyelvünk iránt már a természettől van keblünkbe öntve. Ezen előszeretetből azonban épen nem lehetne ám igazolni más nemzetek nyelve iránti gyűlöletet s megvetést; mert itt is áll az arany szabály: „a mit nem akarsz magadnak, te se tedd azt másoknak". Szeressük, becsülüjk, s műveljük mi a magunk nyelvét, mert édes mienk; s mint ilyen csak ugyan tőlünk várja, és méltán is, hogy tökélyeit fejleszsziik, kellemeit növeljük, s a koronként rárátapadt szennyeket letörüljük. Tették ezt hajdan nyelvükkel a római tudósok. S ámbár oly nagy rokonság van a hellen és latin nyelvek közt, miszerint ez amazt szinte 2