Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1857

18 a dögkeselyek igen számosak, közülök a feketeröpü karács — cathartes percnopterus — a parti városokat és egész Egyptomot az állathulladéktól mindenütt tisztogatja, a tejbagoly — strix lactea — mely Rüppell tudósitása szerint fényes nappal is röpköd , az éjszaki és keleti erdőket lakja, a paradicsomi legyész —- muscicapa paradisi — melyet hosszú s röpiiléskor lángkörkint hullámzó kormánytollak diszitnek, a pompás paradicsomi sármány — yidua. Cuv. — a művész fonár — ploceus textor — a ragyogó érc- és becsesköszinekkel felékített nyögérek — cynnaris metalica, afíinis, abyssinica, — a különféle fény seregély faj ok — lamprotornis nitens, rufiventris — a meglepő szinvegyületben pompázó gyurgyalagok — merops erythropterus viridis, variegatus — az örvös- és Meyer kajdácsa — psittacus torquatus et Meyeri — és más remek madárfajok élénkítik Éjszak- és Keletaírika vidékeit oly gazdagon, hogy Rüppell a Modát völgyéről állítja, mikép a természetbúvár egyszeri reggel tett séta alkalmával ott 70 sőt több külön madárfajjal ismerkedhetik meg. Délafrika sem szegény madarakra nézve, de tollaikon a ragyogó színpompa hanyatlik, keselyek, sasok, solymok, baglyok Í itt seregesen tartózkodnak, s a nagy kiterjedésű sivatagokat részint az ártalmas hüllőktől, részint a körlégrontó hulláktól tisztogatják. Jellemzők e tájra a kigyász liapsza — gypogeranus serpentarius — a gébicsek — lanio, et malaconotus — a hernyász — cebleperyna — a társas fonár — ploceus socius — mely ernyőféle fészekben 800—1000 együtt él, a hosszufarku kupcsőr — colius — mely a tüskés cserjéken fészkekkel tömött madártelepeket alkat, s Vailant szerint fészkénél egyik lábán lógva dermedten alszik, a skarlát szövély — euplectes orix — a végtelen nádasokat piros vizililiomkint ékíti, a kétujju nyarga — struthio camelus — egész Afrikában honos, a goliát gém — ardea goliath. Temm. — Éjszak- és Középafrika tavai és nagyobb folyóinál él 4' és 6" magasságra nő, Rüppell Balihár Abiadnál lőtt egyet e nevezetes fajból, a tisztelt batla — ibis religiosa — Nil környékén honol, úgy látszik hajdan nagyobb terület volt birtokában. Aírikát hüllői is élesen jellemzik, az inkább mérges, mint nagy kigyó- és gyikfajokat még homoksivatagai sem nélkülözik, Gambia, Kongo, Niger, Nil, Szenegál, Zaire nagyobb folyói pedig a vizlovon kívül két gyilfajt rejtenek, Schinz 35 kigyó-, 30 gyik-, 2 béka-, 4 tajkosfajt tulajdonít e tájnak, jellemzőbbek az afrikai gyil — crocodilus niloticus — a pikkelyes béka — protopterus — Gambia folyóban, a murroga — mormyris — a sérész — malapterurus — a szárnyacsár — polypterus — mindhárom Nil folyó sajátos halneme, a botrogok — gecarcinus — mint házi szárnyosaink, elzárt udvarokban tartatnak, puliányokat leginkább folyami szörbencsek — etherida — bütykösök — ampullaria — és nagy számú földi csigák — achatina — képviselik, pókképüek közöl a nagyszerű bökölök, bökölpókok — galeodes — és rinyák — scolopendra — kitűnően jellemzők. Sajátos, és az ellőbbitől igen elütő állatnép van még Afrikában a Jóreményfok körül, itt honol a reményfoki arandok — chrysochloris capensis, — melyet gyönyörű aranyzöld szinü szőrme borít, a szemparány — bjathiergus Iliig. — mely a homokban oly mély gödröket váj, hogy emberek és állatok bele hullanak, a szökdönc — pedetes. Iliig. — nyúlnagyságú 20 lábnyira könnyen ugrik. Itt találkoznak egymással Középafrika vízlova, orr szarvúja, elefántja, a reményfoki morgály — hirax ca-