Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1856

10 1824 okt. 4. kelt levelében egy zsengemisézöröl emlékezik, ki már akkor a magyar költök koszorújában tündöklött: ,,E napon egy derék magyar tagunknak prímiciáját, első áldozatját tartottuk. Czuczor Gergelyt a tavali Aurorából ismerheted, ö az. Egyházi beszédet az ifjúnak kivánságára én tartottam. Jézus életének, különösen a papokat érdeklő részét festettem." Ebeli háláját szomorú ugyan, de lelkesedett szívvel róta le Czuczorunk ama alkalommal, midőn 1840. a tudós társaság koszorúja előtt hangoztatta el az elhunyt Guzmics fölött remek emlékbeszédjét. A ki legbensőbb örömmel üdvözlé a magyar irodalom emelkedését a hon határain belül, mint röpösött örömében a nemzeteért élő, haló szív, midőn a külföld figyelmét bár mily parányi mértékben látá magyar terményeink egyikére, másikára irányozva. „A mult napokban vevék tudósítást" igy ir egyik levelében „Olaszországból — Deáky Zsigmond, *) györmegyei paptól, ki most ott Eszterházynál nevelő — — s tudatja velem, hogy Szemerénknek egy Szonettjét olvasta legyen angol fordításban, hogy Kisfaludy Sándor Dobozi-ját, és Károly Életkorait most fordítják. Gondold el mint olvadtam örömömben!" Végre teljesedett Guzmicsunknak egyik leghőbb vágya. Kazinczy, kivel a leggyöngédebb levelezési és baráti viszonyban állt, kivel oly sok szép eszmét és érzelmet váltott a távolból, s kinek a minden szép és jóért nemesen lángoló szívét ugy szerette volna személyesen önnön szivére szorítani — 1831. apr. 9. Pannonhegyén megjelent. Győrből a derék történeti munkájába mindnyájunk fájdalmára imént belehalt Maár Bonifác vala kikiséröje. Útközben magyarázgatá a történelmi tanár a neki sajátos eleven és kedves modorban nagyfényü útitársának a helyeket, hol táboroztak a franciák, hol a mieink, s hol volt az összeütközés; Kismegyeren megmutatá a magtár falait, melyek a franciák golyóitól olyanná valának rongálva mint a rosta, és a melybe emlékül sok golyó vala berakva. Fölérvén a ponthoz, hol a pannonhegyi várba vezető ut az ebédlő s a theologiai tanárok ablaka felé kanyarul, Maár mutatá Guzmics ablakát; de ő nem vala szobájában, s a lépcsőkön rohant „a barna hajú kisbarát, őszhaju kisbarátját megölelni." Egymás karjaiban élvezé most a két tudós a személyes találkozást, a színről színre látást, a várvavárt ölelkezést; s a különböző mezü és hitvallású, de a szép, jó és nagy érdekeiben rokon hangulati! keblek egymásban egyszersmind átölelék a hazát, melyért buzogtak, átölelék az irodalmi ügyet, melynek kifejlesztésén egyképen fáradoztak, és a melynek koszorúsai valának . . . Tele lett Guzmics keble az örömtől, s elragadtatva irá Szemerének még a széphalmi látogató ottléte alatt: „Kazinczy itt van! Mennyi gyönyör öt itt láthatnom, gyönyörűen folyó beszédeit, meleg, néha dévaj, de mindig tiszta szíve ömledezéseit hallanom, éreznem s társaimmal éreztetnem, hogy ő barátom!" — Másnap kedves pázmándi magányából följőve az Arpadiás éneklője is Horváth Endre . . . Miként a versenypálya porával és diadalmas babéraival födött bajnokok, ugy álla e három fentebb értelmű gladiator egymással szemközt, egyik a hősköltemény füzérét, másik a remek epigrammok örökzöldjét, harmadik az Unió Apostolának tisztes pálmaágát hor.> < Jjijjj.. *) Jelenleg győri olvasó kanonok, s fölszentelt caesaropoli püspök s a t.