Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1856

6 tanított, mily ifjúi tüz és lelkesedéssel, s mégis nyájas bánásmóddal, tudják mind azok, kik tanoncai voltak, s a legnagyobb hálával emlékeznek róla. í 811 mint növendék ismét a rend újoncaival Pannonhegyén a középtanodai tanulmányokat ismétlé. A következő 1812 évben peclig ama reá nézve nagyjelentőségű előnyben részesíté őt szerzete kormánya, melynélfogva társai közül a pesti központi papnövendékházba a hittanhallgatására ő lön kiszemelve és elküldve. Itt négy évet töltött. E hely volt az, mely a mi növendékünknek hatalmas szellemi lökést adott, elmetehetségeit kifejté, s jellemének határozott, szilárd irányt kölcsönzött. Nagy tényezője volt e nemben jeles biblikumtanára, TumpacherJózsef, bőtudományu s lelkes férfiú. Mi'y elhatározó befolyással bír egy hőkeblü tanár tanoncainak sziv- és jellemképzésére, mily feledhetlen nyomokat hagy az iiju viaszlágyságu szivén a tanár szava — tanuja ennek Guzmicsunk. A visszaemlékezés meleg szavaival rajzolja ő ezen egykori tanárának életét, jeles tulajdonait, s mindazon szellemi nyereményt, melyet előadásaiból vont mint növendék: „mi voltTumpacker" mond a többi között „az ország minden részeiről küldött tanítványok tudják legjobban, kik nem csak tanítását szívták be a legnagyobb elragadtatással szomjas lelkeikbe, de életét is, a valóban tö kéletest, iparkodtak követni s egész életükre például tartani maguk előtt a magasbra kelt szelleműek benne a tudomány és hit, az ész és lélek egy harmóniában voltak párosodva egy, az igaz, jó és szép aránt mindenkor hevült szívvel." E szeretetreméltó tanár szellemuralma alatt alakult Guzmicsunk kedélye és jelleme is oly szeretetreméltóvá, tőle szívta be ama vallásos tiszta gondolkodást, mely egyházi iratait jellemzi, itt tevé sajátává ama nemes érzelméről tanúskodó írmodorát, mely szerint minden epéskedés, felekezeti gyűlölet és kifakadás nélkül a szerénység lágyan zengő, szívekethódító hangján adá elő és védé nézeteit. Itt merült ő egyéb német remek írókon kívül az ő kedvenc Herde r-ének olvasásába. E nagyhírű német tudós munkájában: „Ideen zur Geschichte der M e n s c h h e i t" bölcselkedő, mélyen látó lélekkel kiséri az emberi egyetemet, egyszerű bölcsőjétől a haladás és visszaesés mindazon lépcsőin és stadiumain, melyeken keresztül ment; s mit az emberinem fejlődési történetében minden nyomon oly világosan feltiíndökleni látott, mibe az elragadásig szerelmes volt, sőt ugy látszik mi vallásává lön, az a — huni anizmusz volt. Az ö költőileg szép, elragadó irmodora, az ő fönlebegő, a nagy egyetemet átölelő szelleme annyira elbájolá növendékünk elméjét hogy Herder folyton előképe maradt, ki is a legnagyobb mérvben gyujtá föl benne a remek irodalom iránti vonzalmát. Igaz, hogy ujabb időkben Höfler Constantin prágai egyetemnél a történelem lelkes katholikus tanára ugy nyilatkozik Herderröl mint a ki, miként Wieland, és Göthe a szabadkőművesek céhéhez tartozott; mint a kinek irataiban a kereszténység minden positiv tartalmával, dogmái- és kegyszereivel az emberinem istenesítésében az úgynevezett humanizmusz vallásban olvad fel. Egyébiránt az egyházához és vallásához ragaszkodó, más részről a minden felekezetességtöl független szép iránt olthatlanul lángoló Guzmicsunk józán határvonalt tudott húzni önmaga, s a töle elütő vallást valló, különben müveit férfiú között, s vallási meggyőződésének legkisebb csorbája nélkül tudta ő a követésre méltót, a jót, a nagyszerűt épen úgy tisztelni és követni Her derben, mint a mily lelkesedve s büszke önérzettel vállá