Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1856

4 anyja testvérje Buday Jósef szent-györgy-völgyi lelkész vette át az anyai ölekből. Zalának e szép vadona a már ekkor nyiladozó érzékű gyermeknek valódi éden lön. A virgonc s a természet szépségei iránt fogékony keblű fiu nem egyszer szökelt ki a lelkészi lakhoz kissé távolabbeső tölösek- és fenyvesekbe. Nagybátyja, magyar nemes lévén, szerette hazáját, és hogy ennek akkor feselő irodalmát is kedvelte, onnan gyaníthatni, mert magyar Kurírt olvasott, és kisded könyvtárában néhány uj magyar könyv is volt. Innen adta ki a gyermeknek, hogy olvasni tanuljon, Faludi Fer. énekeit. E könyv volt az, mely értelmét és érzelmeit nyiladoztatá. E kendőzetlen, olaszlágyságu, könyen folyó versek olyannyira megtetszettek a szépérzésü gyermeknek, hogy mire belőle olvasni megtanult, már tudta könyv nélkül a verseket is. Kedvesebb lett előtte a fenyvesek árnya, édesebb a folyam csevegése, s fü, fa, virág, hegy és völgy sajátos, r önképzelme alkotta fénybe és jelentőségbe kezdtek burkolózni előtte. Édes volt neki Faludi-ja után: erdőkből kitérni mezők térségére, a lenyugvó napnak nézni szekerére. Harmadfél év folyt így le, gondtalanul, vidoran; öntudatlanul és játszva szíva be a szép gondolatokat és érzelmeket, melyek dúsan termő magvakként estek kebelébe, gyönyörű kalászokat és aratást igérök. Ily nyiladozó értelemmel s minden szépre, jóra fogékony kebellel lépett a lendvai iskolába, s itt ismerkedett meg a latinnyelv elemeivel. Majd Kőszegen, Szombathelyt és Sopronban végezé gymnasiumi tanulmányait. Ez utóbbiban hallgatta a költészetet Horváth Pál, később tihanyi apát alatt. De a költészet iskolája, miként maga többször nyilatkozók, nem a legmosolygóbban tárult föl előtte. A Faludi-féle s egyéb kezébe akadt magyar irodalmi termékek olvasása sokkal kedvesebb utóízt hagytak nála, sokkal finomabbá edzették müérzését és Ítéletét, hogy sem az akkori tanrendszernek emez egyik árnyoldala — a lelketlen, minden nemesebb érzést érintetlenül hagyó, gépszerű latinvers-íaragás neki ízlett volna: „latin disztichonokat kelle csinálnunk nagyobb részint" igy ir jegyzeteiben „s én törtem a verseket, óránként gyötrém az úgynevezett szynonymiát, melyben minden szónál készen áll egy egész vers, vagy versdarab, melyet azután kifoltoztam." Mindamellett azonban ez idétti költészeti kísérletei, melyeket kéziratai között találunk, mutatják, hogy a költészethez nem csak vonzalma, de hivatása is volt. Gymnasiumi pályája folytán mindig hő vágygyal nézett közelgő szünnapjai elé, melyeket mindig szeretett papbátyja körében, s a neki oly kedvessé lett szent-györgy-völgyi tölösek- és fenyvesek magányaiban töltött. Az értelem- és érzelemben naponkint gyarapodó ifjút kedvenc Faludi-ja pásztorvilágából egy uj szellemvilágba ragadta most át Báróczynak Kassandrája, melynek olvasásába egészen elveszté magát. Uj regio nyilt meg előtte, az előbbi pásztor és nimía-képek eltűntek,s helyüket szittya, persa, görög hősférfiak és asszonyok foglalák el. Fantaziája erősen kezde működni, s kebele szép elszántsággal s ereje önérzésével emelengett ama férfiak és nők eszményképeihez, kiket könyvében megdicsőítve olvasott, s kiknek magasztos jellemeik mint utánozandó példák, mint vezércsillagok villantak föl tettszomjas lelke előtt. Gyönyörű kora az emberi életnek ! midőn az erénypéldák által tettre gyuladt ifiu erő és lelkesedés hatáskört keres magának;